Beszélgetések 2

Hát nem tudom, ki hogy van vele de én baromira útálom, ha beszélgetek valakivel, akkor a valakinek megszólal az a rohadt mobiltelefonja, és felveszi, én meg ott állok mint egy hülye, és hallgatom a dumát, amihez semmi, de semmiközöm nincs az ég egy adta világon, aztán persze zavarba jövök, és odább /véletlenül sem odébb/ megyek két méterrel, hogy mégse halljam, hogy miről beszélnek, és akkor fél óráig ácsorgok, de aztán közben odaintek, hogy nekem mennem kell, mert tényleg mennem kell, és megyek is persze, és felsóhajtok, hogy szabad vagyok, és mindig megfogadom, hogy sohasem fogom felvenni a mobilt, egyre inkább így lesz, és így is van , ha valakinek látom a szemét, miközben beszélek vele, akkor az biztosan fontosabb, mint egy mobilcsöngés, meg különbenis, régebben is elnézést kértem, hogy ha fölvettem, mert olyan baromi fontos ember voltam, hogy nem bírtam megvárni míg befejeztem a saját beszélgetésemet, így most úgy döntöttem, hogy soha nem fogom benyomni a zöld gombot, majd visszahívom, tudom , hogy drágább lesz, viszont mégis jobban érzem magam és közben az is eszembe jutott, hogy ha bemegyek egy hivatalba, és ott állok fél órája, és pont én kerülök sorra, akkor megszólal a telefon, és rögtön a túloldalon beszélőnek van velem szemben előnye, és persze az ő ügyét rögtön intézik, felvilágosítják, szerződést kötnek /bontanak/ vele, stb, szóval csak az a kérdésem, hogy miért a telefon a fontosabb,mint a veled szemben álló lény. mára ennyi