2009. január 25., vasárnap
kutyaszar 1.
aztán föltalálták a kutyát, meg a kutyaszart, a pórázt, a póráz végén az embert, majd legvégül a hatodik napon a nájlonzacskót, aztán megpihentek, de ez nagy baj volt, mert feltalálhatták volna a használható emberi agyat is, amely alkalmas arra, hogy felszedesse a kutya gazdája kezével a kutyagumit, majd a nájlonzacskóba rakja, de hát ez csak a dolog egyik része, én abszolút megértem ha valaki vágyik egy állatra, akármilyen okból is, pl. egyedül van, vagy egyedül él, vagy egyszerűen kettesben akar lenni egy kutyával, vagy egyszerűen csak unja a férjét /feleségét/, bárkit a családban, és helyettesítő elemnek egy értelmes lénnyel akar társalogni, pl. egy aranyhallal, de térjünk vissza inkább a kutyára, mellyel minimum annyit kell foglalkozni, mint egy gyerekkel, kora reggel le kell vinni, hacsak nem olyan okos, hogy felhúzza magának az ébresztőórát, aztán kinyitja az ajtót, majd miután elvégzi a dolgát, zacsiba teszi a már említett khmmm tárgyat, kitörli a fenekét, hazamegy és lábat mos, na mindegy inkább az egészből azt nem értem, hogy hogy a fenébe van az, hogy a gazdi a póráz, rosszabb esetben sárkányeregető madzag másik végén miért kell, hogy végignézze, hogy szarik a vadállat, mi a jó ebben és persze a végén még-tisztelet a kivételnek, mert saját szememmel láttam ilyet-ott is hagyja, és a legközelebb arra járó ember klasszul bele tud lépni, lehet írni az állatvédőknek a kommentet, köszönöm
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése