2009. március 30., hétfő

nem szeretem a fájdalmat,

úgyhogy nem szeretném, hogy fájjon, meg, hogy a családomnak fájjon, meg, hogy minden magyar családnak fájjon, nem akarom, mert 20 éve szinte folyamatosan fáj, csak nekik nem fáj, bajnaiknak, meg gordonoknak, nekik nem fáj....

lomivilágóra




ha már itt tartunk, hogy mennyi felesleges dolgot vásárol egy ember élete során, azt el sem tudjuk gondolni, de az valami hihetelenül félelmetes, hogy minden alkalommal, amikor lomtalanítás van tavasszal, meg ősszel mennyi szemét kerül elő újra meg újra, és,hogy honnan van ennyi kanapé, meg fotel, meg gáztűzhely, meg tévé, meg minden más, és még mi lapulhat ezeken a dolgokon kívül pincékben, padlásokon, lakásokban, hát azt jobb nem elképzelni (nem is akarom) aztán meg elég elkeserítő, hogy a ház közössége is úgy döntött, hogy lomtalanít, ekkor mondtam a csapatnak, hogy azt a sok festéket nem szabad kirakni, mert az veszélyes hulladék, vigyük ki a veszélyes hulladékot tároló telepre, mondták is, hogy jó, aztán jöttem haza, mit látok,hát persze, hogy kirakták a szemetes mellé azt a rengeteg festéket (mert így egyszerűbb volt) és persze a lomis már ott keverte délután a festékeket egybe az éppen sarjadzó füvön, én meg hülyét kaptam, és persze a festék maradt, reggel meg jött a szemetesautó, elvitt mindent, amit a lomisok ott hagytak szétdobálva, csak a veszélyes hulladékot nem, így a festék maradt a hűtőgép, meg a televízió mellett, ezután újra szólhatok a lakóknak, hogy vigyük ki együtt a festéket a telepre, mert helyettünk úgysem viszi el senki, maximum egy jókedvű csapat kedvet kap arra, hogy rózsaszínűre fesse a járdát, én meg állatira nem csípem a rózsaszínt, aztán, hogy ne kelljen új bejegyzést kezdenem áttérek a következő témára, hogy legyen olvasnivaló, ha valakinek kedve van hozzá, hát írok a föld órájáról, ami alapesetben nem gond, hogy van ilyen, bár a kampánybulikat sohasem szerettem, talán egy fél embernek eszébe jut legközelebb is lekapcsolni a villanyt a konyhában, de én mégis azt gondolom, hogy az energiával egész évben, folyamatosan, életünk során mindig takarékoskodni kell, és erre kell megtanítanunk utódainkat is, mert lassan odajutunk, hogy nem lesz mit lekapcsolni, mert a hat és félmilliárd ember csak kizsigereli ezt a szerencsétlen Földet, mert csak saját magára, meg a bizniszre gondol (fényreklámok), ha már a hirdetési újság mégsem elég, és a kör bezárult...

2009. március 29., vasárnap

25.89, avagy a nagy gazdagsági világválság


most, hogy gazdagsági világválság van, úgy gondolom, hogy írni kell a huszonötnyolcvankilencről ,ez csak egy számnak tűnik,( persze az is) de be kell szorozni sokkal,(csak a házunkban 45-tel,a Cholnokyn kb.800-al,a városban pedig hozzávetőleg 15.000-18.000-rel) és ez már probléma tisztelt hölgyeim és uraim, sajnos probléma, mert ez a szám kilogramm, vagyis huszonötkilónyolcvankilencdeka, ami azt jelenti, hogy ennyi hirdetési újságot, papírt kaptam a postaládikómba egy, pontosan egy év alatt úgy, hogy nem is érdekelt, de az lényegtelen, hogy érdekelt-e vagy sem, mert a sok idióta úgyis kinyomtatja, mert azt gondolja, hogy nincs szépirodalom, amit tudnék olvasni, de van, és inkább azt olvasom, mint a mosószerek, bugyik, szalámik árát, mert azt én a boltban is látom, nem kell hozzá külön újság,- ami nélkül egy év alatt egy millió köbméter fa maradna az erdőkben Magyarországon- és hát ebben a gazdasági helyzetben pedig reménykedtem, hogy nem kapunk több reklámújságot, de ugyanúgy ömlik, mint eddig, és ezt természetesen szintén mi fizetjük ki, a vásárlók, mert a vásárlók is hülyék, ugyanolyan hülyék, mint akik kinyomtatják, mert az újágból tudják meg, hogy mit is kell vásárolniuk, és nem saját maguk döntik el, hogy ebédre éppen káposztás kockát szeretnének enni, vagy, hogy egyáltalán nem is venné meg azt a gagyi vízforralót, amit "olcsón" odanyomnak a képébe és ha már ott van egy ezresért, akkor "vegyünk mán hármat anyukám", szóval megint elkalandoztam, visszatérve a 25.89-hez jó lenne elérni valahogy azt, hogy ne nyomtassanak több reklámújságot, higgyék el, van élet a reklámújságok nélkül, és nem az a megoldás, ha kiírjuk a ládikóra, hogy ne dobják be, mert már rég kinyomtatták, fát, festéket nem kímélve, és ez csak egy lépés lenne a normális gondolkodás felé, mert hiába dumál mindenki a környezetvédelemről,ha nem történik itt semmi ez ügyben-sem.

Magyarországon 2.300.000 háztartással számolva a hirdetési újságok miatt 59.547.000 kg, vagyis hatvanmillió kilogramm papírt dobunk ki

mai

A FINÁNCOK
(egy dumfriesi kocsmaablakra írt sorok)


Elmés urak, miért szórtok szidalmat
szegény fináncra? Most már ő se hallgat.
A földesúr adót szed, a magáét.
S a miniszter? Behajtja a királyét.
Az istenes , tudós papok mi mások,
kérdem tőletek, mint lelki fináncok?

Kálnoky László fordítása
Robert Burns verse

2009. március 26., csütörtök

itt az idő,

hogy végre lelépjen az összes a színről, az összes, aki nem tud felülemelkedni a saját kis piti hatalommániáján, az összes, aki nem tud együtt dolgozni ezért a kis országért,aki nem tud ÖSSZEFOGNI, mert útálják egymást csak azért mert másik a pártnév, pedig ugyanazt csinálják, akik látszólag éneklik a Himnuszt, akik Isten, Haza, Család címszó alatt prédikálnak, de három nővel élnek, kettővel titokban, s utána elmennek gyónni a templomba, és ott minden félrekefélésért azonnal megbocsáttatik nekik három miatyánkért cserébe, akik állandóan a családosokat, a nyugdíjasokat, az új munkahelyeket, az egészségügyet és sorolhatnám még mi mindent emlegetnek, de semmit nem tesznek értük, akik állandóan Hamvast, Márait meg Wass Albertet idézik mindenféle ünnepélyeken, s közben azt sem tudják, miről beszélnek, csak azt hiszik, hogy rohadt divatosak, pedig csak szánalmasak, és a legnagyobb gondjuk nem MAGYARORSZÁG helyzete, hanem , hogy hogyan pakoljanak minél nagyobb adag sz.rt a másik alá, szóval itt az idő...

2009. március 23., hétfő

hol vannak ?


van egy (több, sok) ember aki(k) folyamatosan azt hajtogatják, hogy munkahelyeket kell teremteni, közben nézem a számokat, hogy lassan 40.000 embert küldtek el különféle munkahelykről az országban, valahogy nehezen megy ez nekem, hogy felfogjam, hol vannak a leendő munkahelyek, milyen területen lehet újakat teremteni, a gazdaság mely területein lehetne sok-sok emberrel dolgoztatni, szóval nem jövök rá, nem mintha én lennék a felelőse, csak úgy szimplán kíváncsi vagyok, miután egy hétig ezen jártak a gondolataim, arra jutottam, hogy hát Magyarországon nehézipar nem nagyon van ugye, a könnyűipart úgyszintén sikerült tönkretenni, nehogy mááá konkurrensei lehessünk bármelyik országnak, mezőgazdaság...??? szintén nincs a csúcson, élelmiszeripar az éhenhalás szélén, azonkívül mindenki csak eladni akar, tovább is van mondjam még? hogy egy lassan klasszikust idézzek, szóval nem akarok megbántani senkit, de sorolhatnám, és akkor még nem is beszéltem a látens munkanélküliségről, a közel 3000 önkormányzatról, egyszóval nem látom a lehetőségét annak, hogy valamilyen módon igazi munkahelyek tízezreit tudja ebben az országban bárki megteremteni, évek óta tudjuk, hogy túltermelési válság van, nem kell ennyi autó, hűtőgép, tévé, rosszabbnál rosszabb minőségű ruha, cipő, mindenféle műanyag ocsmányság, ami nem kell senkinek, de csak ömlik be ide hozzánk, meg a világon mindenhova, szóval tudjuk, hogy rövid életünk után, amely adatik nekünk,- és persze csak az egyénnek, saját magának oly fontos- 60, 70, 80 év után úgyis eltűnünk innen, és nem tudjuk magunkkal vinni a baromi fontosnak tartott javainkat, amiért egész életünkben görcsöltünk, hacsak nem temetik mellénk az elcédé tévét, de az már úgyis mindegy, szóval kicsit elkalandoztam, de ha komolyan veszem a dolgokat,és őszinték akarunk lenni, akkor szerintem ebben az országban még mindig van rengeteg olyan ember, akinek munkahelye van, de munkája igazán nincs, és akkor mondja már meg valaki, hogy hogyan lehet kb.száz-kétszázezer igazi munkahelyet teremteni, várom a jobbnál-jobb ötleteket...

2009. március 15., vasárnap

kesergő

nekünk, magyaroknak már csak egy olyan sólyom jutott, amelyik még repülni sem tud...

2009. március 12., csütörtök

eurotudakozó

nahát aztán, hogy végre írjak már valamiről, egy friss élményemet vet(íte)ném papírra, vagyis monitorképernyőre, ugyanis felhívtak telefonon (otthoni számon, ami nagyjából titkos) és a háttérben röhögés, kanálcsörgés, na mondom ez a kislányom szülinapi merénylete ellenem a menzáról, biztos beleordítják a konyhásnénik a fülembe, hogy heppibörszdéj, de nem, telefon kattan, letéve, majd néhány másodperc múlva újra megcsörren a telefon, felveszem, egy szép barnahajú lány, aki ráadásul hatalmas tüdővel rendelkezik már mondja is, hogy eurotudakozó, milyen szép nap van ma, hogy nyertem egy könyöktámaszt, és küldi is a nagy lajos utcába, mondanám, hogy nem ott lakom, de nem sikerül, mert be nem áll a szája, és hogy milyen mákom van, mert a cégem a google kereső első első oldalán található meg,mert szerződést kötöttek a googleval, és, hogy ennél előkelőbb helyet a világon senki sem foglalt még el,és most egy évig ott is maradok, és még atombombával sem tudnak onnan kirobbantani, meg hogy évfordulós vagyok, meg a cégem is, meg mondott még néhány visszautasíthatatlan ajánlatot, amelyből megtudtam, hogy az egész világon minden ember éjt nappallá téve minket keres az eurotudakozóban, és mondja, hogy akkor elfogadtam az ajánlatot, ugye, viszontlátásra, hallásra, és megnyomtam az entert, hogy életbelépjen az ajánlat 68.000 ezer forintért, mire itt már közbeszóltam, hogy nyugodtan húzza vissza az entert eredeti állásba, mert én nem kértem semmit, mire ő azt mondja, hogy akkor tárgytalan az eddigi ajánlata, mondom, hogy nagyon helyes, mert állatira útálom az ilyen cégeket, amik a drága időmet mindenféle baromsággal cseszik el, és gazdasági világválság ideje alatt sem azzal foglakoznak, hogy megszűnjenek.....pedig ideje lenne, még ha túl szigorúnak tűnök is.

ps: tegnap kaptam egy szülinapi koncertet a Dresch-quartettől, nagyon tetszett, nagyon feldobott, adok Önöknek is belőle egy darabot, igaz csak képben :)


2009. március 6., péntek

nőnapra

Kedves Nő!

Minden nőnapon az az elsődleges feladatom, hogy berúgjak. A második, hogy a lehető legkésőbb érjek haza. Vagyis reggel. Mert Te nő vagy. Nekem ezt meg KELL ünnepelnem. Kárpótlásul,szeretetem jeléül kapsz egy csokor hóvirágot, amit már tilos leszedni. Üdvözlettel:

A Férfi

2009. március 4., szerda

3:41


a lökött rigó reggel 3:41-kor kezdett el fütyülni, és felébredtem rá, (vagy egy pillanattal előbb?-nem tudom) az biztos, hogy nagyon vidám fütty volt, csak három percig tartott, de az a három perc félig alvás közben is megmosolyogtatott, hogy mit akar az kis feketerigó ilyen korán mondani, és főleg kinek? aztán abbahagyta, majd ha már felébresztett 4-kor újra füttyögött egy percig, majd megint elhallgatott, mondhatom jobb volt, mint sok emberrel bármilyen kommunikációt folytatni, nagyon szeretem a rigókat, egyébként is szeretek velük "beszélgetni", szeretem a formájukat, a sárga csőrüket, a vicces futásukat, ahogy előredőlve szaladnak, meg egyáltalán a lényüket, meg Lázár Ervin meséjét is imádom A nagyravágyó feketerigóról, tanulságos, olvassátok el este-mesének...

2009. március 1., vasárnap

sokkkk a népnek, avagy Sing Sing a Petőfiben

tudom, hogy nem én vagyok a célközönség, de azért ez sokkk volt így vasárnap délben a Petőfi Színházban, ennél hipergagyibb díszletet, nyálasabb átvezető szövegeket, rosszabb jelmezeket, hamis hangok tömkelegét, hát rég nem hallottam és láttam, és saját maguk énekelték el a 3. dalban, hogy miről is szól ez az "előadás" : "pénz forgatja a világ kerekét", money, money, money...szóval tudom, hogy sok-sok milliót elvontak a színháztól, és dőlni kell valahogy a lének, és hát meg is értem, de ugye nem kötelező, hogy jól is érezzem magam egy ilyen nyilnyál gagyin, ahol az a kevés kis közönség is őrjöngött a gyönyörtől, füttyögött, tapsolt miközben én hánytam, szóval valami Utassy Árpi effektus van állandóan ennél a színháznál, ha valaki megnyer egy vetélkedőt vagy mit a tévében, annak hamarosan jelenése van a színpadon ha jó, ha nem jó, de legalább a közönséget behozza, nekem egy Feke nevezetű emberre kellett fotóilag rástartolnom, mert most ő hipersztár, vagy az István a király azt hiszem, persze semmi bajom vele, hiszen nem is ismerem, igaz, hogy legalább hamisan (is) tud énekelni, és amikor azt mondtam a szünetben, hogy odavagyok meg vissza, akkor többen azt mondták, hogy : dehát ez kell a népnek, és én ekkor akadtam ki a legjobban, mert nekem ez azt jelenti, hogy látjátok emberek, bármi sz.rt elétek teszünk, ti azt úgyis megnézitek, és az én véleményem pedig más, hiszen az igazán igényes darabokra, bármennyibe kerül is egy jegy, alig tud az ember jegyet szerezni, példa rá a blogban már egyszer említett Szorokin darab, vagy kib(l)ogozhatatlannál a tizenkét dühös ember, ami állandóan teltházzal ment,megy tehát ez ellentmond az ez kell a népnek dumának, nyugodtan lehetne botránydarabot is lehozni, mert miért ne, legalább megmozgatná az emberek fantáziáját, kíváncsiságát, és a kassza pont úgy csengene akkor is, és legalább lehetne miről beszélni, egyszóval lehetne finoman a jobb felé is terelgetni az embereket, nem mindig a könnyebbnek tűnő megoldást odanyomni a népnek, de legalább a Halas Adelaidának nagyon jó a lába...