2009. március 30., hétfő

lomivilágóra




ha már itt tartunk, hogy mennyi felesleges dolgot vásárol egy ember élete során, azt el sem tudjuk gondolni, de az valami hihetelenül félelmetes, hogy minden alkalommal, amikor lomtalanítás van tavasszal, meg ősszel mennyi szemét kerül elő újra meg újra, és,hogy honnan van ennyi kanapé, meg fotel, meg gáztűzhely, meg tévé, meg minden más, és még mi lapulhat ezeken a dolgokon kívül pincékben, padlásokon, lakásokban, hát azt jobb nem elképzelni (nem is akarom) aztán meg elég elkeserítő, hogy a ház közössége is úgy döntött, hogy lomtalanít, ekkor mondtam a csapatnak, hogy azt a sok festéket nem szabad kirakni, mert az veszélyes hulladék, vigyük ki a veszélyes hulladékot tároló telepre, mondták is, hogy jó, aztán jöttem haza, mit látok,hát persze, hogy kirakták a szemetes mellé azt a rengeteg festéket (mert így egyszerűbb volt) és persze a lomis már ott keverte délután a festékeket egybe az éppen sarjadzó füvön, én meg hülyét kaptam, és persze a festék maradt, reggel meg jött a szemetesautó, elvitt mindent, amit a lomisok ott hagytak szétdobálva, csak a veszélyes hulladékot nem, így a festék maradt a hűtőgép, meg a televízió mellett, ezután újra szólhatok a lakóknak, hogy vigyük ki együtt a festéket a telepre, mert helyettünk úgysem viszi el senki, maximum egy jókedvű csapat kedvet kap arra, hogy rózsaszínűre fesse a járdát, én meg állatira nem csípem a rózsaszínt, aztán, hogy ne kelljen új bejegyzést kezdenem áttérek a következő témára, hogy legyen olvasnivaló, ha valakinek kedve van hozzá, hát írok a föld órájáról, ami alapesetben nem gond, hogy van ilyen, bár a kampánybulikat sohasem szerettem, talán egy fél embernek eszébe jut legközelebb is lekapcsolni a villanyt a konyhában, de én mégis azt gondolom, hogy az energiával egész évben, folyamatosan, életünk során mindig takarékoskodni kell, és erre kell megtanítanunk utódainkat is, mert lassan odajutunk, hogy nem lesz mit lekapcsolni, mert a hat és félmilliárd ember csak kizsigereli ezt a szerencsétlen Földet, mert csak saját magára, meg a bizniszre gondol (fényreklámok), ha már a hirdetési újság mégsem elég, és a kör bezárult...

Nincsenek megjegyzések: