2011. augusztus 6., szombat

a nyelvtanításról

Ezt írja az újság: " a kormány erősítené az újlatin nyelvek, illetve a német oktatását. A stratégia szerint az angol nyelv ismerete ugyan alapkövetelmény, de nem javasolja, hogy ez legyen az első oktatott nyelv az általános iskolában. A tervezet megfelelőbb első nyelvnek tartja a németet, a spanyolt és a latint."
az én véleményem meg a józan paraszti észé valahogy teljesen más. kezdjük a latinnal. a latin egy holt nyelv, beszélgetni nem lehet ezen a nyelven, a jogászoknak, orvosoknak, biológusoknak persze bizonyos része használja a nyelv egy-egy részét, de így természetesen ez eléggé behatárolható, hogy hány ember fogja használni a latint és kifejezetten csak a saját szakterületén, szaknyelvként. tehát első nyelvnek semmiképpen nincs helye az oktatásban. meg másodikként sincs...nézzük a következőt, a németet. semmi gondom nincs a nyelvvel, ha valaki ausztriában, németországban, vagy svájc németek lakta területén akarja használni, tanulja meg, aztán használja, de a világ egyetlen más részén semmi, de semmi hasznát nem látom, főként úgy, hogy ma már nincs olyan németajkú ember, aki nem beszél tökéletesen angolul, mert ők belátták, hogy a német nem lesz sohasem úgynevezett világnyelv. második nyelvnek elmegy, de nem kellene erőltetni...nézzük a spanyolt a végén, ami valóban világnyelv, hiszen európában egy országban, spanyolországban beszélik, aztán hivatalos nyelv az USÁban, meg dél-amerikában is beszélik pl.argentínában, de brazíliában ugye már nem, mert ott meg a porugált használják. és valahogy mindenütt beszélik az angolt. a múlt hét végén voltam a Hungaroringen a Forma 1-es nagydíjon, mondhatom a világ minden részéről ül mellettem, mögöttem, előttem ember, és mindegyikőjük valahogy az angolt beszélte, tök mindegy, hogy a "baráti" Kínából, vagy az "ellenséges" Franciaországból jött. Tehát saját következtetésem, mely valószínűleg összhangban van az élet valódiságával, hogy első nyelv az angol, amit meg kellene tanulni BESZÉLNI!!!, aztán mindenki a saját érdeklődési körének megfelelően sajátítson el egy második nyelvet, ha arra szüksége van, legyen akár ez a nyelv a francia,ne adj isten az orosz, olasz, vagy bármi, ami a saját életéhez szükséges, és ne a kormány "szakértője" mondja meg, hogy mi lesz a jó az egyénnek...és, ha nem szükséges netán az egyénnek még egy nyelv, akkor garantálom, hogy itthon a magyarral, külföldön pedig az angollal el fog boldogulni.
az pedig, hogy milyen módszerrel kellene nyelvet tanítani, hogy értelme is legyen, egy másik bejegyzésben foglalkozom majd.

2011. július 20., szerda

gyújtogatók

nem tudom, Kedves Olvasó, látott-e már olyat,- mint amit én nap mint nap- hogy például az előttem haladó, várakozó, megálló, száguldozó autóból egyszer csak kirepül egy csikk. cigarettacsikk. nappal csak azt látom, hogy kirepül, és füstölög tovább. tovább az úton, (nem a leninin), tovább a benzines autóm alatt, tovább a mezőn, a búzaföldön(ami aztán rossz esetben felgyullad, és hatalmas károkat okozhat, de nem baj az idiótának biztos van otthon a lakásban búzamezője, hogy meglegyen a jövő évi kenyere ) sötétben pedig a parázs kisebb tűzijátékot szimulál. mindegy, hogy városban vagyunk vagy külterületen, és mikor szóvá teszem (általában jelbeszéddel, hogy milyen dolog ez, akkor értetlenül néz a tag, hogy mi baja van ennek a hülyének...mármint nekem. én nem mutogatok csúnyákat, de célzok a kidobott tárgyra, hogy nem kellett volna ezt a cselekedetet ilyen laza mozdulattal végrehajtania. és csak néz. bambán. nem fogja fel. nem tudom mi a teendő. javaslatokat elfogadok....(egyébként nem véletlenül vágytam mindig egy T-72-re, amivel az utakon is lehet közlekedni...)

2011. június 30., csütörtök

a sárga és a százezer

nohát most háborodtam fel csak igazán az idióták agymenésén!!!! a következő mondat egy hírportálról van idemásolva, tehát idézet: " Ugyancsak 100 ezer forint bírság jár azért, ha a sárgán megy át az autós." azt gondolom erről, hogy az idiótizmus a csúcsra ért, bár szerintem már eddig is ott volt, de most már everesti magasságokat ér el. a véleményem a következő: a sárga lámpa ebben az országban egyszer csak ott van, megjelenik, átalakul zöldből, tehát nem tudom, hogy mikor lesz sárga azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok látnok, mint sokan ebben az országban...ha a rendőr bácsi vagy néni úgy gondolja, hogy sárgán mentem át, amikor sárgán mentem át, de nem piroson mentem át, nem gondolom, hogy bármilyen joga lesz megbüntetni, mert ő is pont így fog járni, és akkor őt ki fogja megbüntetni????? ráadásul én tartom el őket...van egy javaslatom, amit már többször, régebben elmondtam "hozzáértő szakembereknek", mégpedig, egy nagyon egyszerű módja van (lenne) a probléma megoldásának.állítólag ebben az országban sok-sok programozó ember van, aki ért is a programozáshoz, tehát azt az egyszerű példát kellene követni, lemásolni, átvenni, beprogramozni, használni stb., amit tőlünk oly messze(tényleg!!!) található Ausztriában alkalmaznak, hogy a sárga jelzés előtt villogó zöld jelzi, (megnéztem, 3-4 villogás van) hogy sofort, gleich, bocs,azonnal sárgára vált a lámpa, majd utána pirosra, és ebben a pillanatban megértem, ha valaki büntire számíthat, bár a véleményem az, hogy 100 sárgalámpás átmenősből kb. kettőt fognak megbüntetni, pont azt a kettőt, aki még zöldben ment bele a kereszteződésbe. szóval elegem van az ebben az országban jellemző sok előkészítetlen hülyeségből, hogy nekimegy a sok idióta csak úgy a dolgoknak, mint bolond tehén a fiának, szóval menjenek a ....sárgába!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2011. június 20., hétfő

arra gondoltam

arra gondoltam, hogy megalakítom A JÓZAN PARASZTI ÉSZ egyletet, vagy pedig AZ ARANY KÖZÉPÚT utat, hogy legalább ebben az országban is legyen olyan közösen és leginkább NORMÁLISAN gondolkodó emberek csoportja, akik Emberként látják a dolgokat és nem iSTENKÉNT. jelentkezéseiteket várom a következő emil címre.... :
ha kommenteltek sokan, akkor megadom :)

nem is tudom

nem is tudom hol kezdjem, mit írjak, annyi minden történt az utóbbi időben, hogy inkább nem is írok semmit

2011. február 27., vasárnap

a nívódíj

aztán megszólalt a telefon. nem tudom, ki hogy van vele, de én útálom, ha irányítani próbálnak, és lobbiznak valakiért. útálom,hogy azt mondják nekem, hogy te már úgyis megkaptad ezt meg azt a díjat, szavazz a ...ra, vagy a ...re. onnantól kezdve már soha többé nem szavazok arra a valakire, még ha netán rá is szerettem volna adni a voksomat. ilyen vagyok. szerintem egy díjat nem úgy kell adni, hogy ki NEM kapta még meg, hanem, hogy ki az a valaki, aki megérdemeli. aki VALÓBAN!!!!!!! megérdemli. aki a munkájával, annak minőségével, mennyiségével, a hozzáállásával és a többivel megérdemli, azt, hogy megkapja a nívódíjat. amit mi, a kollégák adunk egymásnak. szerintem a kollegák érzik, hogy ki az a valaki, aki az adott évben kiemelkedik maguk közül, aki olyat alkotott, úgy dolgozott, hogy alkalmas a kitüntetésre. na, én ezért nem szeretem, hogy annak adjunk díjat, aki még nem kapott, mert így értéktelenné tesszük (tettük) a NÍVÓDÍJAT. ezzel az erővel mehetne sokkal szabályosabb formában, mondjuk pl. névsor szerint, és akkor mindenki tudja, hogy mikor jön el az ő ideje. és mielőtt bárki azt gondolná, hogy magamra gondoltam, hogy nekem jár a díj, hát nem ezért írtam ezt a kis bejegyzést, hanem azért , mert felnőtt emberek vagyunk, és szerintem MINDENKI el tudja dönteni, hogy neki ki a nyerő embere, kire szavazna szívesen, még ha- legyünk őszinték -ez akár szimpátiát, barátságot vagy akár az ellenszenv megnyilvánulását is tükrözi a szavazata leadásakor...

2011. február 11., péntek

A világ legjobb halálai ( 2010 )


Fotó: Robert Capa-A milicista halála




Hír kategória / 1. helyezett: Holttestet hajít ki egy férfi a Port au Prince-i hullaházból
Fotó: AFP - Olivier Laban-Mattei



A föld egybegyűjtött brutalitása, ami minden évben látható a World Press Photo győztes képein. Budapesttől Kairóig, Amerikától Ázsiáig. A tendencia ez. Tudomásul kell vennünk. Friedmann Endre 1936-ban készített egy képet, ami máig a legismertebb háborús fotográfia, a kép teljes címe: Lojalista milicista a halál pillanatában, Cerro Muriano, 1936. szeptember 5. Ma ezt a képet, mely sok vitát ért meg, így ismerjük: Robert Capa: A milicista halála...tételezzük fel, hogy a kutatások után a kép valóban Federico Borrell García halálát örökíti meg.
Mégsem szörnyülködünk rajta, nincs egy csepp vér sem, mégis jó a kép, megmutatja a valóságot, mélyebben, mint azt gondolnánk, hiszen nem a halált, esetleg a halál beállta előtti szenvedést mutatja,- mint megannyi esetben teljesen gátlástalanul a WP képeken - hanem a halál pillanatát. Nem gondolom azt, hogy jaj, de jó, hiszen mindmáig békére, nyugalomra vágyó ember vagyok, de tudomásul veszem, hogy amíg lesz két ember a Földön, addig lesz háború is. S nem csak háború, hanem mindenféle természeti katasztrófa, túlnépesedés, éhínség, betegségek, diktatúra, hatalomvágy és sorolhatnám még szép számmal a bajokat, melyek körbevesznek bennünket.
Ugyanakkor nem érdekel a gyermek hulláját odább dobó embert ábrázoló felvétel, nem érdekel a szabadsághídról leugró fáklyaember fotója sem, nem érdekel a levágott orrú, fülű dél-afrikai asszony portréja. És, hogy őszinte legyek, régen sem érdekelt. Viszont ez így nem igaz, mert igenis érdekel, de engem nem CSAK ez érdekel!


Érdekel, hiszen magam is ebben a szakmában dolgozom, láttam számtalan hullát, mégsem juttattam el a képet az olvasóig, mert nem láttam értelmét. Végignéztem a győztes képeket, s kérdem, ugyan mit akadályozott meg egy-egy ilyen fotó bemutatása? Kevesebb lett a meggyilkolt ember? Jobbak lettek a börtönviszonyok bárhol a világban? Jobban érezzük magunkat, ha megnézzük az újságban ezeket a felvételeket? Kevesebb lett az időjárás által okozott probléma? Kevesebb a baleset, a földrengés,a kegyetlenség, a csalás, a gyűlölet, a megalázás, a családi erőszak, a drog, az alkohol, a hazugság? Nem,nem, nem. Még a sportfotókon is az agressziót ábrázoló kép a nyertes!

Lehetünk álszentek, és mondhatjuk azt, hogy ezek a fotográfiák felhívják a világ egyik szegletében élő emberek figyelmét arra, hogy a pokol ott van, a másik szegletben, és próbáljunk segíteni embertársainknak… de én ebben nem hiszek. Erre nem alkalmasak a WP fotók sem, mert nem a kiutat mutatják meg számunkra, csak az egyre nagyobb gödröt, amelyből hullahegyek magasodnak.

2011. február 7., hétfő

a párfőmökről.... :)



na aztán a krisztina aguléra, meg az antónió banderász parfüm milyen tökéletes ajándék a nyugdíjasok számára, azt csak a kisváros képviselőtestülete tudja, ugyanis történt egyszer, hogy a kisváros polgmesteri hivatala megajándékozta a kisváros öregjeit némi párfőmmel, teával és egyéb aprósággal. meg, hogy mindenki felfogja, a két már EMLÍTETT párfőmmel, melyet karácsony este magukra fújtak mindnyájan ( akárhány hetven-nyolcvanéves nyugdíjas volt a kisvárosban ), elmentek a (éjféli mise helyett) diszkóba bulizni egyet, s egymást szagolgatva (illatolgatva )fölkérték a szomszéd feleségét egy táncra, de rájöttek, hogy a szomszéd rétje ugyanolyan illatú, mint a saját, így a maguk asszonyaival fejezték be a twisztet, s miután mindegyikük egy tánc erejéig krisztina agulérának, meg antónió banderásznak képzelte magát, rájöttek, hogy jobb, ha az ajándékba kapott párfőmöt (párfőmöket)a karácsony másnapján hozzájuk ellátogató unokáknak adják... így aztán nagymamától unokáig mindenki örült a karácsonyi ajándéknak, és még ma is illatoznak, ha meg nem haltak...

2011. január 31., hétfő

sokminden ...

sokminden történt mostanában körülöttem, voltam pl.szülői értekezleten is, ami mindig lehervaszt, dehát menni kell, mert menni kell, meg kell tudni, mennyi volt a félévkor az osztályátlag, bár hogy őszinte legyek igazán a saját gyerekem eredménye érdekel csak,azt meg látom az ellenőrzőben, ez van, aztán megnézhettünk, szülők is egy papírt, amit a 12 éves!!! gyermekeinknek ki kellett tölteni, 0-5-ig pontozni, és a következő kérdésekre válaszolni: miért kell félni, és mit tudsz tenni ellene? vagy valami ilyesmi a második rendkívül progresszív kérdés, és most sorolom, hogy kitől-mitől kell félni ( mondom mégegyszer, 12 évesek )a háborútól, a munkanélküliségtől, a bűnözőktől, a rossz közbiztonságtól, a továbbtanulástól, felvételitől, természeti katasztrófáktól, szüleimtől, tanáraimtól, rendőröktől, politikusoktól, pártharcoktól, ufóktól, szellemektől, világvégétől, a külföldiek gazdasági befolyásától, jövőtől, életem alakulásától, a haláltól, egyéb...ahogy hallottam néhány választ, még jó, hogy a gyerekeknek több eszük van , mint a teszt megfogalmazóinak, szóval ezekre kellett a saját szavaikkal, természetesen anonym módon válaszolni. hát nem tudom, nem is tudom, én kitől félek, talán a kérdések föltevőitől...

2011. január 17., hétfő

már megint...

itt van ez a szomorú ügy, ahol persze mint mindig, sok véletlen, meg nem annyira véletlen jött össze, hogy meghal három lány, és rögtön, majdnem akkor, amikor még élesztik újra őket, már a balliberális, kommunista sajtó a hibás, mert nem mondják el az igazat, hogy "cigányok késelték meg a három lányt", szóval már megint a sajtó, és hogy őszinte legyek, annyira unom a primitív emberek ezen alfaját, hogy valami elképesztő, olvasom a kommenteket, hogy vizsgálja meg a három lányt egy széljőjobbos doki, mert ő csak annak hiszi el, hogy nincs megkéselve egyik szerencsétlenül járt lány sem, szerintem az ilyen emberek betegek, bekattant megint az agyukba sokaknak, hogy cigánybűnözés, én meg azt mondom, hogy vannak emberek, akik követnek el bűnöket, de ez az eset talán mégsem ilyen volt,nem hiszem, hogy cigányok szorították a korlátnak a lányokat, és aztán a cigányok taposták halálra őket, bár az is igaz, hogy nem voltam ott, tehát nem láttam személyesen, de itt nem erről van szó, hanem, hogy túl sok ember volt egy bizonyos helyen, ami nem ritkaság manapság egy-egy buliban, mert ma már csak a PÉNZ beszél, és le kellene vonni belőle a tanulságot, mert a mai magyar társadalomnak erre nagyon nagy szüksége lenne, még akkor is, ha ez három fiatal életébe került. AKKOR IS.

2011. január 13., csütörtök

freundi elszólás...



olvastam a klein blogját, de már szombaton is arra gondoltam, hogy én is írok egy-két mondatot erről a bizonyos újévköszöntőről, vagy miről, ugyanis az járt a fejemben,( üdvözlet a fészbúknak...) hogy így negyvenhét év elteltével még sohasem volt olyan január elseje, hogy ne lett volna panaszkodás, áremelkedés, és természetesen nem a nyálkás penész (Dictyostelium) kerül többe a boltban, hanem a kenyér, meg a tej és ilyen helyzetben azt gondolom, hiszem, tudom, hogy megpróbálnék az életben egyszer pozitívan állni az újév , és az előttem megjelent emberek elé, és nem az egyetem aulájának kövezetébe gyömöszölni mindenki hangulatát, a médiát, és mindent, ami ebben az országban sz.r,azt rákenni a sajtóra, hanem pozitív hangulatban, humorral teli, boldog, sikeres új évet kívánni valamilyen más példabeszéddel az előttem állóknak, s rajtuk keresztül embertársaimnak, akik reggeltől estig güriznek, szóval a másodjára (majdnem teljes egészében) elmondott (felolvasott) április 8-i beszéd nem volt elegáns 5 perc a freund tamás úrtól, miközben persze a hallgatóság intelligenciáját is megkérdőjelezem, mert miközben agykutató úr beszélt, aközben majdnem mindenkinek nagyon fontos mondanivalója volt a szomszédjának, (bár lehet, hogy csak nem érdekelte ez a beszéd őket) szóval értettem a beszéd lényegét, de az nem volt odaillő, és azt gondolom, hogy igenis MEG KELL PRÓBÁLNI a sok gond ellenére pozitívan hozzáállni az elkövetkezendő időszakhoz, mert, ha mindig sírás-rívás jut nekünk, akkor ássuk el magunkat inkább a nyálkás penésszel együtt, ha szaporodnak mikor kiszáradnak, ha nem, vagy igyunk egy pohár pezsgőt, s mosolyogjunk, hogy talán jobb lesz, s nem szebb jövő, hanem egy boldogabb új év...
a (április 8_i) beszéd olvasható: http://lmv.hu/node/5290

2011. január 2., vasárnap

minden jóban - valami rossz

minden jóban van valami rossz, ez a szólás (fordítva is) még mindig tartja magát valahogy, én például egész életemben szerettem nézni a tűzijátékot, mármint a TŰZIJÁTÉKOT, bár mindig volt vele kapcsolatban valami ellenérzésem is, hogy az unatkozó emberek szórakozása és felesleges anyag-és pénzkidobása, de el kell ennek ellenére ismernem, hogy szerettem, és szeretem nézni ma is. egy évben kétszer, egyszer-egyszer tíz percig. de az, hogy egy nap nyolc órán keresztül folyamatosan kell hallgatnom a sok szart, amit durrogtat a sok ember, akik természetesen legálisan csinálják ezt, és úgy tűnik jó sok pénze van még mindig az embereknek, bár ez lehet, hogy demagógia, csak arra gondolok, hogy ők egy percig élvezik a saját robbantgatásaikat, én meg nyolc órán keresztül hallgatom, de ezt persze még el is viselném, ha a következő reggel nem azt látnám, hogy a maradék hulladék ott maradt, ahonnan kilőtték a sok rakétát, és kész szemétdomb az egész lakótelep. szóval valami intelligenciát is vásárolhatnának maguknak ezek az emberek, akik a saját szemetüket ott hagyják, ahonnan lőttek, ha már születéskor azt nem kapták meg ingyen (mármint az intelligenciát). egyszóval, jóból is megárt a sok, hogy ilyen hétköznapi dolgokat írjak, de így gondolom ezt és kész. és egy jóféle borból sem öt üveggel kell meginni egyszerre, meg egy adag finom tortát sem egyszerre kell bekapni, mert az ember megunhatja, rosszabb esetben még el is hányhatja magát tőle, és akkor legközelebb nem fogja megkívánni egy pillanatig sem...