2011. február 27., vasárnap

a nívódíj

aztán megszólalt a telefon. nem tudom, ki hogy van vele, de én útálom, ha irányítani próbálnak, és lobbiznak valakiért. útálom,hogy azt mondják nekem, hogy te már úgyis megkaptad ezt meg azt a díjat, szavazz a ...ra, vagy a ...re. onnantól kezdve már soha többé nem szavazok arra a valakire, még ha netán rá is szerettem volna adni a voksomat. ilyen vagyok. szerintem egy díjat nem úgy kell adni, hogy ki NEM kapta még meg, hanem, hogy ki az a valaki, aki megérdemeli. aki VALÓBAN!!!!!!! megérdemli. aki a munkájával, annak minőségével, mennyiségével, a hozzáállásával és a többivel megérdemli, azt, hogy megkapja a nívódíjat. amit mi, a kollégák adunk egymásnak. szerintem a kollegák érzik, hogy ki az a valaki, aki az adott évben kiemelkedik maguk közül, aki olyat alkotott, úgy dolgozott, hogy alkalmas a kitüntetésre. na, én ezért nem szeretem, hogy annak adjunk díjat, aki még nem kapott, mert így értéktelenné tesszük (tettük) a NÍVÓDÍJAT. ezzel az erővel mehetne sokkal szabályosabb formában, mondjuk pl. névsor szerint, és akkor mindenki tudja, hogy mikor jön el az ő ideje. és mielőtt bárki azt gondolná, hogy magamra gondoltam, hogy nekem jár a díj, hát nem ezért írtam ezt a kis bejegyzést, hanem azért , mert felnőtt emberek vagyunk, és szerintem MINDENKI el tudja dönteni, hogy neki ki a nyerő embere, kire szavazna szívesen, még ha- legyünk őszinték -ez akár szimpátiát, barátságot vagy akár az ellenszenv megnyilvánulását is tükrözi a szavazata leadásakor...

1 megjegyzés:

nik írta...

Nem hiszem el. Már megint?! Még mindig?! :-(