2008. december 31., szerda

konávik tevé ju godlob

azt hiszem, sőt tudom, hogy nem vagyok az irányított berúgás híve, egy ideje nem szeretem, ha kötelező azt csinálnom, amit mások akarnak, kis pöttyöket gyűjteni az áruházakban, melyekből egy újabb tárgyat kell kötelezően megvásárolnom, majd hazavinnem, hogy egyre több baromság vegye el a helyet az értelmes dolgoktól és a többi, és a többi....

úgyhogy csak azért sem vagyok hajlandó berúgni ma, az év utolsó napján, sőt holnap, az új esztendő első napján sem. persze tudom, hogy nem tolok ki senkivel /nem is akarok/ , de majd iszom akkor, amikor nekem lesz kedvem , ha lesz kedvem, és ha nem lesz kedvem, de mégis iszom, akkor meg úgy lesz jó.

egyébként nem kedvelem a szilvesztert, mert mindig hideg van mindenhol, az ország háromnegyede részeg /persze valamikor kötelező kiereszteni a gőzt/, idiótábbnál idiótább tévéműsorok lesznek, gondolom, mindenki görcsöl, hogy jól érezze magát, aztán mégsem sikerül úgy a buli, ahogy elterveztetett.

úgyhogy pihenek egyet, aztán jövőre Veletek valahol, valamikor:)

2008. december 26., péntek

beszélgetések 1.

ülök az autómban. este van. nappal van. reggel van. bármikor van. nézem az autókban ülő párokat /házaspárokat?/ mereven néznek előrefelé. mintha nem mernének egymáshoz szólni. sosem BESZÉLGETNEK. figyeljék csak meg őket. meg MAGUKAT is !!!! mindig kényelmetlenül érzem magam. de miért én? hiszen ők /maguk, önök/ nem beszélnek egymással, ők nem szólnak egymáshoz, vagy nincs is mit mondaniuk egymásnak sohasem? 20 évesek, 30 évesek, 40 évesek, mindegy...nem beszélgetnek, és ez nekem nagyon különös. akkor minek élnek együtt? kényszerből, csak mert így várja el a társadalom, vagy azért valamikor szerették egymást, és tudtak valamiről beszélgetni, volt egyféle érdeklődési körük, könyvek, filmek, színházi darabok, koncertek??????? ha nem olvasnak, nem néznek filmet, csak együtt tudnak nem beszélgetni, akkor ennyi.

ellenjavaslatok: együtt koncertekre járni, elolvasni egy vagy netán több könyvet mindkettőjüknek, elmenni sétálni, korizni egyet, kirándulni, megnézni egy jó kiállítást, barátokkal találkozni és a többi.... és akkor nem kell félni attól, hogy miről beszélgessenek,hogy úgy ülnek majd egymás mellett, mint két idegen a világban valahol.


"Engedj el, olyan elég már minden.
Engedj el, minden túl kevés.
Engedj el, ami lehetne, nincsen.
Minden szóban ott van az, hogy vége."

DUSÁN: ENGEDJ EL

2008. december 23., kedd

hal

tisztelt olvasók!
vajon elgondolkodtak-e már azon az igen fontos kérdésen, hogy az állatvédők miért nem emelik fel szavukat a nájlonzacskóba csomagolt halak miatt?! /valamelyik nap a boltban egy igen őrült fazon a kenyeremre tette az éppen megfulladni készülő szerencsétlen pontyot, ami egy nájlonzacskóba volt csomagolva és azon belül próbált meg lélegezni kevés sikerrel,hát mondhatom, odavoltam/engem mindig érdekelt, hogy miért csak két állatfaj létezik, amit védeni kell?! jelen esetben ez a kutya meg talán a macska. tudom, tudom, a halat megeszik, mert karácsonykor az a szokás, hogy az embereknek is fuldokolniuk "kell" a halak bosszújától, vagyis a halszálkától, de azért mégis. én úgy gondolom, hogy más megoldást kellene találni, valami , hát azt nem mondhatom, hogy emberségesebb megoldást, talán valamilyen állatságosabbat, hogy mégis jobb legyen nekik....
ps: nem vagyok álszent, én is eszem húst, de mégis...

2008. december 21., vasárnap

korcsolya

miután 32 évig nem kocsolyáztam,de mindig szerettem volna, vettem egy korcsolyát. klassz volt otthon a fogadtatás. " ki fogja ezután eltartani a családot ?" "mehetünk a kórházba látogatni " "na, akkor nem megyünk holnap pestre a színházba." "nem kellene koriznod ,apa." miután így bíztatott a családom, csak lementem kipróbálni, hogy milyen az új veszprémi jégpálya, és tudok-e még korizni. persze nem tudtam. néhány kör után már el mertem engedni a palánkot, aztán jöttek tornaórára fiatalok, akik tanítottak: be kellene hajlítani jobban a térdet, mire én mondtam, hogy műtérdem van nem tudom, mire úgy nézett, hogy gyorsan be kellett vallanom, hogy nem ám, csak nem tudok korizni. fél óra múlva megdícsért, hogy lassan fog ez menni. aztán jöttek a 10 évesek, esélyem nem volt a palánk biztonságos közelében lenni. kérdeztek is a lányok, hogy hívnak, hol dolgozom,tegeződhetnek-e, persze. aranyosak voltak, mikor szóltak, hogy : gyere Gábor, versenyezzünk, és elsuhantak mellettem egy lábon , karok oldalsó középtartásban, mint az igazi műkorisok. három óra után, mert persze az időt ki kellett használni, egyetlen esés nélkül, de komoly izomlázzal fejeztem be a korizást, mindenkinek javasolni tudom, csak bátran álljon neki, nem nagy befektetéssel jót lehet mozogni, és stresszoldásnak is jó.

/ezt a bejegyzést már régebben írtam, csak most másoltam ide, hogy legyen már valami írás féle /

2008. december 20., szombat

megjöttem

sziasztok blogolók és olvasók vagy olvasók és blogolók!
megjöttem, mostantól kiszámíthatatlan időintervallumban közlöm Veletek a véleményem mindenféle őrületről.
addig is üdv: gégé