korcsolya

miután 32 évig nem kocsolyáztam,de mindig szerettem volna, vettem egy korcsolyát. klassz volt otthon a fogadtatás. " ki fogja ezután eltartani a családot ?" "mehetünk a kórházba látogatni " "na, akkor nem megyünk holnap pestre a színházba." "nem kellene koriznod ,apa." miután így bíztatott a családom, csak lementem kipróbálni, hogy milyen az új veszprémi jégpálya, és tudok-e még korizni. persze nem tudtam. néhány kör után már el mertem engedni a palánkot, aztán jöttek tornaórára fiatalok, akik tanítottak: be kellene hajlítani jobban a térdet, mire én mondtam, hogy műtérdem van nem tudom, mire úgy nézett, hogy gyorsan be kellett vallanom, hogy nem ám, csak nem tudok korizni. fél óra múlva megdícsért, hogy lassan fog ez menni. aztán jöttek a 10 évesek, esélyem nem volt a palánk biztonságos közelében lenni. kérdeztek is a lányok, hogy hívnak, hol dolgozom,tegeződhetnek-e, persze. aranyosak voltak, mikor szóltak, hogy : gyere Gábor, versenyezzünk, és elsuhantak mellettem egy lábon , karok oldalsó középtartásban, mint az igazi műkorisok. három óra után, mert persze az időt ki kellett használni, egyetlen esés nélkül, de komoly izomlázzal fejeztem be a korizást, mindenkinek javasolni tudom, csak bátran álljon neki, nem nagy befektetéssel jót lehet mozogni, és stresszoldásnak is jó.

/ezt a bejegyzést már régebben írtam, csak most másoltam ide, hogy legyen már valami írás féle /