olvastam a klein blogját, de már szombaton is arra gondoltam, hogy én is írok egy-két mondatot erről a bizonyos újévköszöntőről, vagy miről, ugyanis az járt a fejemben,( üdvözlet a fészbúknak...) hogy így negyvenhét év elteltével még sohasem volt olyan január elseje, hogy ne lett volna panaszkodás, áremelkedés, és természetesen nem a nyálkás penész (Dictyostelium) kerül többe a boltban, hanem a kenyér, meg a tej és ilyen helyzetben azt gondolom, hiszem, tudom, hogy megpróbálnék az életben egyszer pozitívan állni az újév , és az előttem megjelent emberek elé, és nem az egyetem aulájának kövezetébe gyömöszölni mindenki hangulatát, a médiát, és mindent, ami ebben az országban sz.r,azt rákenni a sajtóra, hanem pozitív hangulatban, humorral teli, boldog, sikeres új évet kívánni valamilyen más példabeszéddel az előttem állóknak, s rajtuk keresztül embertársaimnak, akik reggeltől estig güriznek, szóval a másodjára (majdnem teljes egészében) elmondott (felolvasott) április 8-i beszéd nem volt elegáns 5 perc a freund tamás úrtól, miközben persze a hallgatóság intelligenciáját is megkérdőjelezem, mert miközben agykutató úr beszélt, aközben majdnem mindenkinek nagyon fontos mondanivalója volt a szomszédjának, (bár lehet, hogy csak nem érdekelte ez a beszéd őket) szóval értettem a beszéd lényegét, de az nem volt odaillő, és azt gondolom, hogy igenis MEG KELL PRÓBÁLNI a sok gond ellenére pozitívan hozzáállni az elkövetkezendő időszakhoz, mert, ha mindig sírás-rívás jut nekünk, akkor ássuk el magunkat inkább a nyálkás penésszel együtt, ha szaporodnak mikor kiszáradnak, ha nem, vagy igyunk egy pohár pezsgőt, s mosolyogjunk, hogy talán jobb lesz, s nem szebb jövő, hanem egy boldogabb új év...
a (április 8_i) beszéd olvasható: http://lmv.hu/node/5290
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése