informatika

kislányom hazahozta a dolgozatát, amelyet informatika órán írt, gyakorlati ismeretek témában, hát most nem térek ki az osztályzatra, de kérdezem én, hogy 2009-ben a muzeológusokon kívül ki fog a kezébe floppy lemezt, amely a közelmúltig elegendő volt a biztonsági mentésekhez, de ma már nem, és a legújabb gépvázakba és laptopokba be sem lehet tenni, és nincs is beszerelve az olvasó, mert minek, hogy úgy mondjam lejárt lemez, és ez a teljes igazság, -olyan ez, mintha lúdtollal tanulnának a kisdiákok írni- szóval akkor minek róla ilyen részletesen tanulni, szerintem meg lehet említeni nekik, hogy hát igen volt egyszer ilyen is, fényképen meg kell nekik mutatni, vagy el lehetne vinni őket az őskort bemutató múzeumba , bármi, csak ne legyen ez már így, miért nem lehet a napi gyakorlatot elővenni, és azt tanítani, hiszen a számítástechnika olyan gyorsan fejlődik, mint semmi más, a tanár mikor kimondja azt, hogy jó napot kívánok, és a végére ér, addigra kijön a legújabb Windows, szóval kábé ez a tempó ma, akkor próbálkozhatnának olyan új információ megszerzésével, és átadásával , amely inkább napjainkat érinti, ráadásul a gyerek úgy ül oda a géphez, mint más az íróasztalhoz, teljesen természetes neki, hogy az van, és mit kell rajta csinálni, e-mailt ír, cseveg, iwiw-ezik, híreket majszol, játszik, rajzol, szóval felhasználóként működik évek óta, és amikor elkezdik magyarázni, hogy mit, hogyan, miért kell használni,begörcsöl, mint az állat, és hirtelen fogalma sincs az egészről, hogy mi mit jelent, persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell tanulni az alapokat, csak ésszerűvé kell tenni, és rögtön barátságosabb lesz az egész informatika.