gáz. akárki akármit mond, gáz. szinte mindenki azt mondja, hogy: de legalább jobb mint a többi. de ez engem nem hoz lázba. nagggggyyyyyon zene,... ilyen,... meg ilyen,... meg ilyen is,... tisztelt hallgatóink ! önök a zene ébredéshez című kulturális műsorunkat hallották, ...önök a zene tanuláshoz című kulturális műsorunkat hallották,... önök a zene elalváshoz című kulturális műsorunkat hallották,... önök a zene a kellemes meghaláshoz című kulturális műsorunkat hallották. vége. köszönjük, hogy bennünket hallgattak. emerkettőpetőfi, nagggggyyyyonzeneeeee....hát komolyan mondom, hányok. napokig ezt hallgattam, csak, hogy kínozzam magam, pont ugyanolyan, mint a többi, se több, se kevesebb. (max a reklám kevesebb, mint a legdurvább adón )de ugyanolyan hamar meg tudom unni a zenét, amit játszanak rajta nap, mint nap, mert ugyanaz, és semmi fantázia, kicsit alterosabb, mert játszanak naponta x mennyiségű dalt a kispáltól, meg a kiscsillagtól, meg a quimbytől, stb-től (tévedés ne essék, kedvelem őket valamilyen szinten)de persze a legslágerosabbakat, semmi bátorság, hogy ne azt a két számot adják le ugyanattól a csapattól naponta, meg egyáltalán mit jelent az a két szó: naggyyon zeneee, semmit sem jelent, mert tök értelmetlen, nincs alany, állítmány, amit kapcsolni lehetne egymáshoz, tehát szlogennek is szemét, meg mi az, hogy kulturális műsorunk, mikor egymás után néhány dalt leadnak, oszt jónapot, tanuláshoz meg egyáltalán nem kell egy másik iszonyúan kulturális műsor, mert akkor nem tanul az a szerencsétlen se magyart, se mást.
ennyi így hirtelen.
2009. február 25., szerda
nagggggyyyyyon zene
Címkék:
ébredés,
kiscsillag,
kispál,
kulturális műsor,
MR-2,
nagyon zene,
Petőfi,
quimby,
tanulás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Látom nagggggyyyon kiaakadtál ezen. :D Pedig szerintem jó az mr2.
a nagy szart jó, tudod mi a jó?
(nekem) ha beülsz mellém a kocsiba és hallgatod a zenéimet reklám, meg nagyon zene, meg minden szar nélkül, az jóóó, és akkor megtudod Te is, hogy mi a nagggyyyon jóóóó :)
há, de nem tudunk mindig beülni melléd az autóba... pedig annál jobb nem lehet :-) meg az enyémben pl. nincs is cd lejátszó, se mp3 lejátszó, csak mr2, én is azt hallgatom!!! igaz hamarosan kocsim se lesz, majd akkkor adj mp3 számokat, feltöltöm a mobilomra, hogy míg bandukolok az utcán, jót hallgassak jó? :-)))
... milyen jó is lehet melletted ülni a kocsiban... jó zene és te hatvannal tépsz, ahol hatvannal lehet menni... :-))) Eszembe jutott - megosztom veletek _ kedvenc könyvem (John Lawson: Eljöhetnél hozzám) egyik legkedvesebb részletét:
" ...A Fiú úgy érezte, sose kocsizott még ilyen lassan. Az öreg ló, mintha nem is járna, hanem csak előrezuhanna, maga után húzva a szekeret. A Madárijesztő komolyan vette kocsisi tisztét - kihúzott derékkal ült, szorosan fogva a gyeplőt, s egyenesen előremeredt, a világért se pillantva se jobbra, se balra. A biztonság kedvéért tette ezt.
- A biztonság szokta magyarázni a Madárijesztő, mikor éppen nem hajtott -, az a legfontosabb. - Ezért hajtott le az útról, ha egy másik kocsi feltűnt a láthatáron. - Ilyen vad lóval nem kockáztathatom más életét. - Ezért volt a Madárijesztő olyan ideges aznap este, mikor a Fiúval az oldalán kikocsizott a városból. Soha senki nem ült még a kocsiján (főként azért nem, mert gyalog gyorsabban célhoz értek), s most ennek a fiúnak az élete az ő kezében volt.
Egy teknősbéka vágott át az úton. A ló most először emelte fel a lábát. Nem ment gyorsabban, csak felemelte a lábát. A Madárijesztő sugárzott. Nem engedte el magát, de sugárzott.
- Jóvérű ló - monta összeszorított ajakkal. - Tüzes.
...
A Fiú előrekémlelve a sötétségbe, érezte, hogy jó helyre jött. Mert itt a világ tetején, ahol oly tiszta a levegő, s aharand szava oly élesen csengő, s ahol olyanokkal kocsizhat hazafelé, mint a Madárijesztő, bizonyára megtalálja azt, amit elvesztett. Ez az érzés - és az álmosság - tette, hogy a Fiú lecsukta fáradt, pislogó szemét. Elaludt, ott a helyszínen, nekidőlve a Madárijesztőnek.
A Madárijesztő bosszankodott. A Fiú rábízta az életét, s most álmában nekidől, kibillentve őt az egyensúlyából, megzavarva ütemérzékét, veszélyeztetve a biztonságukat. S ráadásul most érkeztek a Hosszú Egyeneshez.
A Hosszú Egyenes az a Hosszú Egyenes. Az a része a Dél felé vezető útnak, amely mérföldeken át egyenesen fut, mint a zsinór. Ide jártak a fiúk a leggyorsabb lovaikkal versenyezni. Itt engedték neki igazán a kocsisok a szekereket. A Madárijesztő megállította a lovat, és felrázta a Fiút.
- A biztonsági öv - mondta, és megmutatta a Fiúnak, hogyan kell becsatolnia, miközben ő is becsatolta az övét.
- Vigyázz, Fiú! - kiáltotta a Madárijesztő a szélbe, amely hirtelen szembekapta őket.
Ugyanolyan sebességgel haladtak előre, mint eddig. De a szél szembefújt velük, s tépte őket.
- Megyünk vagy százzal! - kiáltotta a Madárijesztő. A fiú pedig újra elaludt. Hihetetlen volt. - Vasidegei vannak - mondta később barátainak a Madárijesztő. - Elaludt, rám bízta az életét, amikor a Hosszú Egyenesen mentem úgy hatvannal. Sosem fogom elfelejteni."
Megjegyzés küldése