gáz. akárki akármit mond, gáz. szinte mindenki azt mondja, hogy: de legalább jobb mint a többi. de ez engem nem hoz lázba. nagggggyyyyyon zene,... ilyen,... meg ilyen,... meg ilyen is,... tisztelt hallgatóink ! önök a zene ébredéshez című kulturális műsorunkat hallották, ...önök a zene tanuláshoz című kulturális műsorunkat hallották,... önök a zene elalváshoz című kulturális műsorunkat hallották,... önök a zene a kellemes meghaláshoz című kulturális műsorunkat hallották. vége. köszönjük, hogy bennünket hallgattak. emerkettőpetőfi, nagggggyyyyonzeneeeee....hát komolyan mondom, hányok. napokig ezt hallgattam, csak, hogy kínozzam magam, pont ugyanolyan, mint a többi, se több, se kevesebb. (max a reklám kevesebb, mint a legdurvább adón )de ugyanolyan hamar meg tudom unni a zenét, amit játszanak rajta nap, mint nap, mert ugyanaz, és semmi fantázia, kicsit alterosabb, mert játszanak naponta x mennyiségű dalt a kispáltól, meg a kiscsillagtól, meg a quimbytől, stb-től (tévedés ne essék, kedvelem őket valamilyen szinten)de persze a legslágerosabbakat, semmi bátorság, hogy ne azt a két számot adják le ugyanattól a csapattól naponta, meg egyáltalán mit jelent az a két szó: naggyyon zeneee, semmit sem jelent, mert tök értelmetlen, nincs alany, állítmány, amit kapcsolni lehetne egymáshoz, tehát szlogennek is szemét, meg mi az, hogy kulturális műsorunk, mikor egymás után néhány dalt leadnak, oszt jónapot, tanuláshoz meg egyáltalán nem kell egy másik iszonyúan kulturális műsor, mert akkor nem tanul az a szerencsétlen se magyart, se mást.
ennyi így hirtelen.
2009. február 25., szerda
2009. február 23., hétfő
sértődj meg !
biztos hülye vagyok, de egyszerűen nem értem, hogy ha odamegyek valakihez, és elmondom neki a véleménye-met, amely szerintem tisztessége-sebb, mint a háta mögött sugdolózni, akkor miért kell halálra sértődni, és elrohanni a francba, vagy máshová... és ezek után útálni engem, és az én hátam mögött morogni ahelyett, hogy én is megkapnám a magamét szemtől szembe- hát nem tudom- nehéz lehet ez, de én mégis ezt szeretném, hogy bárki azt mondja nekem a szemembe, hogy nem kedvel, nincs igazam,, szar volt pl. a képem ami megjelent, szerinte ez és ez, így, és így van, ezért és azért vagyok egy szemét alak, szóval szeretem, ha valaki, bárki, akinek véleménye van odajön hozzám, és azt mondja, hogy nem bírom elviselni a képedet, és ne beszélgessünk többet...én meg azt mondom, ha igaza van, hogy bocsánat, nem akartalak megbántani, csak én ilyen vagyok, ha meg nincs igaza szerintem, akkor még ezt sem kell mondanom, mert miért is kellene?
Címkék:
egyenes,
sértődés,
sugdolózik,
szemtől szembe,
útálat
2009. február 20., péntek
korcsolya 2
visszatérek a kezdeti témámhoz a korcsolyázáshoz, írnom kell a tapasztalataimról, hátha olvassa egy olyan ember, aki továbbadja az infókat az illetékeseknek (pl. kib(l)ogozhatatlan ) hogy mennyire bénák, meg balfácánok az emberek- szép kis képzavar :) -meg, hogy a jövőre nézve hogy is kell viselkedni egy korcsolyapályán, ami szerintem nem oly veszélytelen hely, mint sokan gondolják, és, hogy szerintem vannak vagy legalábbis lehetnének szabályok, melyeket egy ilyen viszon
ylag kis helyen be is kellene tartani, és leginkább tartatni, - persze nem akarom az ördögöt a falra festeni - mert mindig csak egyszer van baj, de akkor az általában nagy, és utólag már mindenki sajnálhatja, hogy megtörtént, szóval a javaslataim: ki kellene írni, vagy nyilazni, hogy merre van a menetirány, ki kellene írni, hogy kergetőzni, keresztbe csúszni más előtt, szembe menni a forgalommal nem szabad, és akkor lehet, hogy valamivel nyugodtabban tudnának a normálisnak tűnő emberek korizni, és akkor még élvezni is lehetne a mozgást, és nem arra menne el az összes energia, hogy az idiótákat kerülgetem, vészfékezek, ha ütközünk,- mert szembe jön a lökött gyerek, akit senki, de senki nem világosít fel arról, hogy azonos az irány- akkor nem kellene fél lábbal koriznom, és a másikat véletlenül fejbe rúgnom, és ha a tanárok vennék maguknak a fáradtságot, hogy elmondanák, rászólnának, figyelmeztetnék a gyerkőcöket, hogy figyeljenek egymásra, meg a másikra, és nem ők kezdenék el a kergetőzést abszolút rossz példát mutatva, ráadásul úgy , hogy igazán csak menni tud, de irányt változtatni hirtelen, és megállni azt már nem, szóval nem tudom, biztos én vagyok a hülye, de én megpróbálok úgy élni, korizni, hogy mást abszolút ne zavarjak, ráadásul én fizetem a 600 ft-t, míg a kölköknek ingyenes a bohóckodás, és így meg néha elgondolkodtató ez az egész, szóval a lényeg az, hogy valamit tenni kellene, hogy a békés egymás mellett korizásnak legyen valami esélye...köszönöm
ylag kis helyen be is kellene tartani, és leginkább tartatni, - persze nem akarom az ördögöt a falra festeni - mert mindig csak egyszer van baj, de akkor az általában nagy, és utólag már mindenki sajnálhatja, hogy megtörtént, szóval a javaslataim: ki kellene írni, vagy nyilazni, hogy merre van a menetirány, ki kellene írni, hogy kergetőzni, keresztbe csúszni más előtt, szembe menni a forgalommal nem szabad, és akkor lehet, hogy valamivel nyugodtabban tudnának a normálisnak tűnő emberek korizni, és akkor még élvezni is lehetne a mozgást, és nem arra menne el az összes energia, hogy az idiótákat kerülgetem, vészfékezek, ha ütközünk,- mert szembe jön a lökött gyerek, akit senki, de senki nem világosít fel arról, hogy azonos az irány- akkor nem kellene fél lábbal koriznom, és a másikat véletlenül fejbe rúgnom, és ha a tanárok vennék maguknak a fáradtságot, hogy elmondanák, rászólnának, figyelmeztetnék a gyerkőcöket, hogy figyeljenek egymásra, meg a másikra, és nem ők kezdenék el a kergetőzést abszolút rossz példát mutatva, ráadásul úgy , hogy igazán csak menni tud, de irányt változtatni hirtelen, és megállni azt már nem, szóval nem tudom, biztos én vagyok a hülye, de én megpróbálok úgy élni, korizni, hogy mást abszolút ne zavarjak, ráadásul én fizetem a 600 ft-t, míg a kölköknek ingyenes a bohóckodás, és így meg néha elgondolkodtató ez az egész, szóval a lényeg az, hogy valamit tenni kellene, hogy a békés egymás mellett korizásnak legyen valami esélye...köszönöm
Címkék:
baleset,
idióták,
korcsolya,
mozgás,
tanár,
tolerancia,
viselkedés
2009. február 16., hétfő
Café X
Karafiáth Orsolya
A Káosz-fiú újra támad!
Nyomasztó csönd a pesti éjszakában:
életnél és halálnál több a tét.
Mi eddig volt, csupán a gyönge kezdet-
a rettegés lelkünkbe visszatért.
Régóta nem kérdés, vajon ki Ô.
(A férfiasság élő mítosza.)
Vele aztán tényleg vigyázni kell:
zord külső s még zordabb szív egymaga.
Láthatjuk reklámban, plakátokon.
Jól muködő PR, álom-szinopszis -
egy mondat százezer nő ajkain:
"Imádlak, bármilyen durván kidobsz is..."
Kamasz-fiúk, kisgyermekek csodálják,
család-apáknak titkos példakép.
S a csoda most tényleg valóra válik,
mert jön, jön, JÖN! A vászonról lelép.
Nyomában ott a komplett őrület:
rajongók, rendőrök s az alvilág.
Átvág az átokülte városon -
esélyed sincs, hogy bárhol megtaláld.
Bizarr vígjáték, horror, fantasy -
a "Srác" mindenkinek kedvébe járhat.
Érzelmeket, vágyat se nélkülöz,
mert én szövöm a vad szerelmi szálat.
Kihalt utcák az árnyékát követnék,
mögötte káosz, páni félelem.
Megérkezett, a kiskapun kopogtat -
mi várhat rám, ha most beengedem...
A Káosz-fiú újra támad!
Nyomasztó csönd a pesti éjszakában:
életnél és halálnál több a tét.
Mi eddig volt, csupán a gyönge kezdet-
a rettegés lelkünkbe visszatért.
Régóta nem kérdés, vajon ki Ô.
(A férfiasság élő mítosza.)
Vele aztán tényleg vigyázni kell:
zord külső s még zordabb szív egymaga.
Láthatjuk reklámban, plakátokon.
Jól muködő PR, álom-szinopszis -
egy mondat százezer nő ajkain:
"Imádlak, bármilyen durván kidobsz is..."
Kamasz-fiúk, kisgyermekek csodálják,
család-apáknak titkos példakép.
S a csoda most tényleg valóra válik,
mert jön, jön, JÖN! A vászonról lelép.
Nyomában ott a komplett őrület:
rajongók, rendőrök s az alvilág.
Átvág az átokülte városon -
esélyed sincs, hogy bárhol megtaláld.
Bizarr vígjáték, horror, fantasy -
a "Srác" mindenkinek kedvébe járhat.
Érzelmeket, vágyat se nélkülöz,
mert én szövöm a vad szerelmi szálat.
Kihalt utcák az árnyékát követnék,
mögötte káosz, páni félelem.
Megérkezett, a kiskapun kopogtat -
mi várhat rám, ha most beengedem...
2009. február 13., péntek
Bl-döntő
szeretem a csapatsportokat, nem mindegyiket, de általában mégis megnézem a kosárlabdát,-ha már nem csinálhatom -a kézilabdát, és bár nem szeretem, de a fotballmeccsekből is kiválasztok néhányat, persze csak a jobbakból, lehet, hogy nem nézem őket végig úgy, ahogy az szpd, de azért persze én is szakértek, nézem a csapatot, akik a klub történetében először kerültek bl-döntőbe, és persze győzni kéne, együtt kell megpróbálni győzelemre vinni a csapatot, mindenkinek ott kell (ene) lenni, és tenni kell a dolgát, hogy megszülessen a siker, és nolám a második percben góóóóóóóóóóóóól is lett, mert a meccset hazai pályán rendezték meg, minden fűszál ismerős, így kicsit könnyebb, hiszen a fűszálak is ide hajlanak, de mégis valahogy hiányzik egy ember a pályáról, (vagy több is?) nem tudom miért, aztán némi melegítés után mégis megjött egy, igaz, hogy még nem teljesen a csapat tagja, de örültem, hogy itt van, és legalább teszi a dolgát, míg a többiek továbbra sem találtak magukra, nem voltak jók a passzok, hiába hazai a pálya, még így sem férkőzhettek közelebb a kapuhoz, és lassan eltelt az első félidő, és csak arra voltak jók, hogy lőjenek egy öngólt, persze önhibájukon kívül, mert ügyetlenkedtek, de így aztán döntetlen a szünetben...jött a második félidő, úgy vettem észre, továbbra is csak néhányan fociztak teljes erőbedobással, voltak, akik teljesen kikapcsoltak, míg mások nem bírták az iramot, pihentek egy kicsit úgy meccs közben, mert hát hét közben elfáradtak a sok edzéstől, az a néhány játékos viszont próbálta rendesen segíteni egymást, jó passzok, cselek, ívelések, csak hát a gól maradt el, mindegy ez a néhány játékos kitartott végig, aztán jött a hosszabbítás, semmi plusz a csapattól, bár a végén felébredt a 119. percben egy-két csatár, meg is küldék rendesen a lasztit, kapufa lett, legalább arra ment a lövés , amerre kellett, így örülhetett a hazai gárda, ugyan lőtt két gólt, de mégis döntetlen lett - jobb, mint egy vereség.........
és most hívom fel kedves olvasóim figyelmét, hogy direkt nem egyeztettem a múlt időt a jelennel
és most hívom fel kedves olvasóim figyelmét, hogy direkt nem egyeztettem a múlt időt a jelennel
2009. február 8., vasárnap
2009. február 7., szombat
kontárkodás
nahát akkor nekikezdek a kontároknak, ebben a szakmában dolgoznak ma magyarországon a legtöbben a munkanélkülieken kívül, szóval az én értelmezésemben a kontár az, aki nem azt csinálja amit tanult, amihez, ha odafigyelt megfelelően az órákon akkor érthetne éppen, de persze nem ért, ezért talál magának néhány más szakmát a szakmákat felsoroló lexikonból ami tetszik neki, aztán hadd szóljon, adj neki, majd megmutatja Ő , hogy hogy is kell ezt csinálni, egyik legjobb példa, hogy a saját szakmámból induljak ki /mindenki magából indul ki / - F-betű, tehát fotóriporter- szóval ez a legkönnyebb a világon, hiszen gombot nyomogatni bárki, de BÁRKI tud, bemegyek a boltba, ránézek egy dobozra, amiben van legalább 10 milló pixel, és minden rendben van, én vagyok /persze nem ÉN/a jani, és három nap múlva kiadok egy naptárat, és milyen baró jól néz ki a Wc-ben a falon, és rá van írva a nevem, hogy : fotó: jani, tehát most már fotoriporternek kell mennem a legközelebbi újsághoz, hogy lássa már a város is, hogy milyen jó képeket készítek, és legalább a nevem is ott lesz a kép mellett, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar fotoriporter lehetek, közben kiugrottam nevjorkba fotózni egyet, legyen már egy kiállításom, így legalább kiírhatom a nevem mellé, hogy fotóművész, aztán küldök holnapután a World Pressre is képet, meg képriportot, hátha nyerek egy 12 millió pixeles camera obscurát, mellyel talán már a marsot is fényképezhetem, ha nem , hát maradok az újságnál, de legalább megmutatom a KOLLÉGÁKNAK, hogy hogy is kell ezt csinálni, így kell ezt csinálni, csak meg kell nyomni ezt a gombot, semmi különös öcsi, csak kattintasz egyet, aztán már mehetsz is tovább, most pedig megyek kipróbálom, hogyan kell .....hm..mihez is van kedvem ma ? és persze folytathatom a sort, hiszen láttam a lányt a neten, aki gondolt egyet, és nekifogott szerinte táskát készíteni, mert neki meg ahhoz volt kedve, biztos ami biztos, árulja már ezeket a valamiket onlinén, pedig én láttam rajtuk, hogy mekkora gagyik így gépen keresztül láttam, ha én ilyen amatőrül varrnék- de nem varrok, mert nem az a szakmám- letörném a két kezem saját magamnak, szóval örülnék végre, ha az emberek is megbecsülnék azokat az embereket, akik a saját szakmájukban dolgoznak, és jól dolgoznak, és igényesen, és ezt tanulták évekig, és így talán előrébb jutnánk, addig is üdv
2009. február 5., csütörtök
aktuális
elolvastam többször egymás után a Gondolatok a könyvtárban c. verset, és igazán meglepődtem, hogy mennyire mai, mennyire aktuális és mennyire nem azt teszik azok az emberek akik abban a pozícióban vannak, hogy tehetnének valamit, de nem tesznek, s ők azok, akik nem olvasták el sajnos mostanában és javasolni tudom, hogy hajrá, ha tudnak olvasni, és véletlenül meg is értik azt, amit olvasnak, akkor legyenek szívesek 1; elolvasni a verset 2; elgondolkodni rajta 3; magukévá tenni 4; majd mindannyiónkért, egymásért /Magyarországért/ tenni, ja, és az elég félelmetes, hogy 165 éve írta....
2009. február 3., kedd
Ez jó mulatság, férfi munka volt !
Vörösmarty Mihály
Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,Az emberiségnek elhányt rongyainKomor betűkkel, mint a téli éj,Leírva áll a rettentő tanulság:"Hogy míg nyomorra milliók születnek,Néhány ezernek jutna üdv a földön,Ha istenésszel, angyal érzelemmelHasználni tudnák éltök napjait."Miért e lom? hogy mint juh a gyepenLegeljünk rajta? s léha tudománytólZabáltan elhenyéljük a napot?Az isten napját! nemzet életét!Miért e lom? szagáról ismerem megAz állatember minden bűneit.Erény van írva e lapon; de egykorZsivány ruhája volt. S amott?Az ártatlanság boldog napjaiEgy eltépett szűz gyönge öltönyén,Vagy egy dühös bujának pongyoláján.És itt a törvény - véres lázadókHamis birák és zsarnokok mezébőlFehérre mosdott könyvnek lapjain.Emitt a gépek s számok titkai!De akik a ruhát elszaggatákHogy majd belőle csínos könyv legyen,Számon kivül maradtak: IxionBőszült vihartól űzött kerekénÖrvény nyomorban, vég nélkül kerengők.Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;A csillagászat egy vak koldus asszonyCondráin méri a világokat:Világ és vakság egy hitvány lapon!Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébőlS most a szabadság és a hősi korBeszéli benne nagy történetét.Hűség, barátság aljas hitszegőkGunyáiból készült lapon regél.Irtózatos hazudság mindenütt!Az írt betűket a sápadt levélHalotti képe kárhoztatja el.Országok rongya! könyvtár a neved,De hát hol a könyv mely célhoz vezet?Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-eA könyvek által a világ elébb?Ment, hogy minél dicsőbbek népei,Salakjok annál borzasztóbb legyen,S a rongyos ember bőszült kebeleDögvészt sohajtson a hír nemzetére.De hát ledöntsük, amit ezredekÉsz napvilága mellett dolgozának?A bölcsek és a költők műveit,S mit a tapasztalás aranyBányáiból kifejtett az idő?Hány fényes lélek tépte el magát,Virrasztott a sziv égő romja mellett,Hogy tévedt, sujtott embertársinakIrányt adjon s erőt, vigasztalást.Az el nemn ismert érdem hősei,Kiket - midőn már elhunytak s midőnIngyen tehette - csúfos háladattalKezdett imádni a galád világ,Népboldogító eszmék vértanúiŐk mind e többi rongykereskedővel,Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,Rosz szenvedélyek oktatóivalŐk mind együtt - a jók a rosz miatt -Egy máglya üszkén elhamvadjanak?Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,Oly fényes elmék a sár fiaitA sűlyedéstől meg nem mentheték!Hogy még alig bír a föld egy zugot,Egy kis virányt a puszta homokonHol legkelendőbb név az emberé,Hol a teremtés ősi jogaiE névhez "ember!" advák örökűl -Kivéve aki feketén született,Mert azt baromnak tartják e dicsőkS az isten képét szíjjal ostorozzák.És mégis - mégis fáradozni kell.Egy újabb szellem kezd felküzdeni,Egy új irány tör át a lelkeken:A nyers fajokba tisztább érzeménytS gyümölcsözőbb eszméket oltani,Hogy végre egymást szívben átkarolják,S uralkodjék igazság, szeretet.Hogy a legalsó pór is kunyhajábanMondhassa bizton: nem vagyok magam!Testvérim vannak, számos milliók;Én védem őket, ők megvédnek engem.Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.Ez az, miért csüggedni nem szabad.Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amitAgyunk az ihlett órákban teremt.S ha összehordtunk minden kis követ,Építsük egy újabb kor Bábelét,Míg oly magas lesz, mint a csillagok.S ha majd benéztünk a menny ajtaján,Kihallhatók az angyalok zenéjét,És földi vérünk minden csepjeiMagas gyönyörnek lángjától hevültek,Menjünk szét mint a régi nemzetek,És kezdjünk újra tűrni és tanulni.Ez hát a sors és nincs vég semmiben?Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem halS meg nem kövűlnek élő fiai.Mi dolgunk a világon? küzdeni,És tápot adni lelki vágyainknak.Ember vagyunk, a föld s az ég fia.Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,Unatkozzunk s hitvány madár gyanántPosvány iszapját szopva éldegéljünk?Mi dolgunk a világon? küzdeniErőnk szerint a legnemesbekért.Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.Ha azt kivíttuk a mély sülyedésbőlS a szellemharcok tiszta sugaránálOlyan magasra tettük, mint lehet,Mondhatjuk, térvén őseink porához:Köszönjük élet! áldomásidat,Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,Az emberiségnek elhányt rongyainKomor betűkkel, mint a téli éj,Leírva áll a rettentő tanulság:"Hogy míg nyomorra milliók születnek,Néhány ezernek jutna üdv a földön,Ha istenésszel, angyal érzelemmelHasználni tudnák éltök napjait."Miért e lom? hogy mint juh a gyepenLegeljünk rajta? s léha tudománytólZabáltan elhenyéljük a napot?Az isten napját! nemzet életét!Miért e lom? szagáról ismerem megAz állatember minden bűneit.Erény van írva e lapon; de egykorZsivány ruhája volt. S amott?Az ártatlanság boldog napjaiEgy eltépett szűz gyönge öltönyén,Vagy egy dühös bujának pongyoláján.És itt a törvény - véres lázadókHamis birák és zsarnokok mezébőlFehérre mosdott könyvnek lapjain.Emitt a gépek s számok titkai!De akik a ruhát elszaggatákHogy majd belőle csínos könyv legyen,Számon kivül maradtak: IxionBőszült vihartól űzött kerekénÖrvény nyomorban, vég nélkül kerengők.Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;A csillagászat egy vak koldus asszonyCondráin méri a világokat:Világ és vakság egy hitvány lapon!Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébőlS most a szabadság és a hősi korBeszéli benne nagy történetét.Hűség, barátság aljas hitszegőkGunyáiból készült lapon regél.Irtózatos hazudság mindenütt!Az írt betűket a sápadt levélHalotti képe kárhoztatja el.Országok rongya! könyvtár a neved,De hát hol a könyv mely célhoz vezet?Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-eA könyvek által a világ elébb?Ment, hogy minél dicsőbbek népei,Salakjok annál borzasztóbb legyen,S a rongyos ember bőszült kebeleDögvészt sohajtson a hír nemzetére.De hát ledöntsük, amit ezredekÉsz napvilága mellett dolgozának?A bölcsek és a költők műveit,S mit a tapasztalás aranyBányáiból kifejtett az idő?Hány fényes lélek tépte el magát,Virrasztott a sziv égő romja mellett,Hogy tévedt, sujtott embertársinakIrányt adjon s erőt, vigasztalást.Az el nemn ismert érdem hősei,Kiket - midőn már elhunytak s midőnIngyen tehette - csúfos háladattalKezdett imádni a galád világ,Népboldogító eszmék vértanúiŐk mind e többi rongykereskedővel,Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,Rosz szenvedélyek oktatóivalŐk mind együtt - a jók a rosz miatt -Egy máglya üszkén elhamvadjanak?Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,Oly fényes elmék a sár fiaitA sűlyedéstől meg nem mentheték!Hogy még alig bír a föld egy zugot,Egy kis virányt a puszta homokonHol legkelendőbb név az emberé,Hol a teremtés ősi jogaiE névhez "ember!" advák örökűl -Kivéve aki feketén született,Mert azt baromnak tartják e dicsőkS az isten képét szíjjal ostorozzák.És mégis - mégis fáradozni kell.Egy újabb szellem kezd felküzdeni,Egy új irány tör át a lelkeken:A nyers fajokba tisztább érzeménytS gyümölcsözőbb eszméket oltani,Hogy végre egymást szívben átkarolják,S uralkodjék igazság, szeretet.Hogy a legalsó pór is kunyhajábanMondhassa bizton: nem vagyok magam!Testvérim vannak, számos milliók;Én védem őket, ők megvédnek engem.Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.Ez az, miért csüggedni nem szabad.Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amitAgyunk az ihlett órákban teremt.S ha összehordtunk minden kis követ,Építsük egy újabb kor Bábelét,Míg oly magas lesz, mint a csillagok.S ha majd benéztünk a menny ajtaján,Kihallhatók az angyalok zenéjét,És földi vérünk minden csepjeiMagas gyönyörnek lángjától hevültek,Menjünk szét mint a régi nemzetek,És kezdjünk újra tűrni és tanulni.Ez hát a sors és nincs vég semmiben?Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem halS meg nem kövűlnek élő fiai.Mi dolgunk a világon? küzdeni,És tápot adni lelki vágyainknak.Ember vagyunk, a föld s az ég fia.Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,Unatkozzunk s hitvány madár gyanántPosvány iszapját szopva éldegéljünk?Mi dolgunk a világon? küzdeniErőnk szerint a legnemesbekért.Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.Ha azt kivíttuk a mély sülyedésbőlS a szellemharcok tiszta sugaránálOlyan magasra tettük, mint lehet,Mondhatjuk, térvén őseink porához:Köszönjük élet! áldomásidat,Ez jó mulatság, férfi munka volt!
2009. február 2., hétfő
a lecke
több dologgal is szeretnék foglalkozni, majd az idő megoldja a problémámat, nehogy elfelejtsem, az egyik a fotográfia kontárjai, a másik a hétvégi ruházat a bulikban és hát most harmadikként képbe jött A LECKE. lehetne akár egy regénycím is , de sajnos nem az, és azzal, hogy pontot tettem kivételesen a mondat végére, erőt akartam adni a szónak, egyszerűen félelmetes , ami zajlik az iskolákban, és jelen esetben nem a tanárokkal van problémám, hanem a tankönyvek íróival, készítőivel, akik azt hiszik magukról, hogy a 10 éves gyermekek ugyanúgy gondolkodnak, mint ők, pedig nagyon nem, és teszem hozzá, hogy a tudásuk sem hozható egy szintre, bár szerintem néhány gyermek értelmesebb, mint ők, most két példával szeretném olvasóimnak illusztrálni e felvetés igazságtartalmát, tehát MAGYAR NYELVTAN a tantárgy, A LECKE a következő:
Melyik dátum, melyik eseményhez kapcsolódik? Kösd össze őket!
1848.március 15.---a magyar sereg Muhinál harcolt a tatárok ellen.
Melyik dátum, melyik eseményhez kapcsolódik? Kösd össze őket!
1848.március 15.---a magyar sereg Muhinál harcolt a tatárok ellen.
1241.április 11. ---az egri várban a törökök elleni harcra készülődtek.
1552.szeptember 9. ---a márciusi ifjak vezetésével győzött a forradalom.
gyermekem továbbra is 10 ( tíz ) éves, 4. osztályos, és még nem tanult történelmet!!!
ennek ellenére figyelt az ünnepségeken, vagy logikai alapon /március/ jól összekötötte a megfelelő sorokat, majd megakadt. bár rengeteget olvastunk neki mondákat, regéket, meséket, a másik kettőt nem tudta megoldani, segítettünk neki, gyakorolja csak az informatikát, nézze meg a számítógépen, majd miután segítségünkkel rátalált a lényegre, elmeséltük neki a történelem ezen eseményekre vonatkozó szakaszait, persze úgy, hogy egy 10 esztendős gyermek fölfogja.
első feladat megoldva.
ám jött a második feladat, mely már a szülőknek, testvéreknek, számítógépnek is komolyabb gondot okozott.
íme:
erről a három képről van szó, gyermekem még mindig 10 éves,- bár negyven perccel öregebb- a méret a könyvben az első kép méretével egyezik, aki elsőre megállapítja szemüveg és nagyító nélkül, hogy ki, miről, de leginkább mikor festette, szóljon, kap tőlem egy sportszeletet, (persze Áfin kívül) a második és a harmadik leküzdhető volt Székely Bertalan műveit ismerve /Magyar Nemzeti Galéria/ szóval a google-ban rákerestem a Magyar-Török csatákra festményeken, és hosszas keresés után megtaláltam Johann Peter Krafft 1825-ben festett képét, melynek címe: Zrínyi kirohanása Szigetvárból (1.kép), de engem ez nem nyugtatott meg, mert logikai alapon arra jutottam, hogy e-helyett inkább még egy Székely Bertalan festménynek kellett volna reprodukálva helyt adni e nagyszerű nyelvtankönyvben, mert három a magyar igazság, meg még arra is, hogy a könyv alkotói is nyilván inkább Székely Bertalan utolsó, 1879-ben befejezett nagyobb művét szerették volna látni , melynek címe: Zrínyi kirohanása /itt látható/
érdekesek ezek az "apró" tévedések, de úgy gondolom, hogy a tananyag hiába A KELTEZÉS HELYESÍRÁSA, akkor sem így kellene ezt tanítani a gyermekeknek, nem a tankönyv készítői által okozott hibákkal spékelve, és ráadásul úgy, hogy a szülőknek adják fel a leckét otthonra, mert abból a gyerekek úgysem tanulnak semmit.
időpont
a kiállítás március 7-én fog megnyílni, szeretettel várok továbbra is mindenkit, most már csak az órát nem tudom, de azt is közölni fogom idővel
2009. február 1., vasárnap
kiállítás
már most mondom, hogy lesz egy kiállítás Budapesten a Bethlen Galériában, az időpontot később közlöm, mert most éppen nem tudom, de jó sok fotós egy-egy képével fogja képviselni magát a Közép Európa Táncszínház 20 évét bemutató tárlaton, az időpontot később megírom, úgyhogy, ha a kultúra hiányzik valakinek az életéből, márpedig tudom, hogy sokmindenkinek hiányzik, akkor szívesen látok bárkit, csak nehogy én se legyek ott, mert éppen dolgoznom kell.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)