szürkeruhakór

hirtelen több témám is akadt, melyek közül csak egyet osztok ma meg Önökkel tisztelt olvasók, és bár gondolkodtam, hogy valami vidám témát is földobhatnék már végre a blogon, mégis úgy döntöttem, hogy jó ez a morgolódó rovat, tehát folytatom, amit elkezdtem, és hát a többéves tapasztalatom arra ösztönzött, hogy a szürke/fekete, kék, barna, drapp stb./ masszáról írjak, amely a boltokban és az embereken is megfigyelhető, tehát röviden az emberek által viselt ruházatról /leginkább a "színkavalkádtalanságról"/ írjak, aztán majd meglátom , hogy most, vagy később foglalkozzak Kib(l)ogozhatatlan véleményével, legalábbis érintőlegesen,-mármint a hét végi bulikon a fiatal lányok kontra fiúk öltözködése témában-bár az nem kapcsolódik közvetlenül a saját felvetésemhez, tehát tegnap, amikor Budapesten kavartam, és mozgólépcsőztem felfelé a Deák térnél -(egyébként nekem tetszenek a megállók, ahogy kinéznek felújítás után, abszolút kulturáltnak tűntek így, pedig olvastam, hogy voltak problémák, de ez más téma)-visszanéztem, és nagyon rossz volt látni, hogy rajtam kívül senki nem viselt színes ruhát, és elkapta a szürkeruhakór az összes embert, és ez engem elkeserített, azon gondolkodtam, hogy mit gyászol az egész magyar társadalom, de nem jöttem rá, talán az optimizmusát, és az nagy baj, ha így van, persze tudom, hogy divat a fekete, mert az mindig divat, és nem is várom el , hogy mindenki színesben járjon, de azért lehetne néhány vidám ember, aki vállalja a színeket, és akkor a szembejövőknek is jobb kedvük lehetne, meg mindenféle más érzése, pl. tudják-e azt, hogy a piros melegérzetet ad, és az jóóóó,/főleg így télvíz idején/ ha netán több szín jelenik meg egy emberen, aki így talán bohókásan néz ki, de legalább mosolyt csal az arcokra az szintén jóóóó, de, hogy mentsége legyen sokmindenkinek, aki most megsértődött rám, hogy szürkeruhakórosnak neveztem, el kell azt is mondanom , hogy természetesen körülnéztem az üzletekben, /évek óta nézek körül / és tudom, hogy nem lehet hozzájutni színes, kockás, csíkos cuccokhoz, nadrághoz végképp nem, ezen vagyok a legjobban kiakadva, hogy koptatott kék, jobban koptatott kék, rongyosra koptatott kék, drapp, fekete,szürke, szóval ezek az úgynevezett színek, és viszontlátásra, mert egyik boltos sem meri vállalni, hogy megpróbáljon egy szortiment színeset kirakni, mert az rizikó és úgysem veszi meg senki, és itt viszont a kör bezárul, bár a nőknél ez nem egészen van így, mert láttam lila és piros nadrágot is a boltban, de mégsem hordják, mert nem tudom miért, talán azért, mert a fekete slankít, de ez is csak egy felvetés persze,/ nyilván téves :-) / és tudnám még folytatni ezt az írást más területekre lebontva, de most inkább nem, de legalább rájöttem, hogy miért álmodom mindig a szivárványról.....

kutyaszar 1.

aztán föltalálták a kutyát, meg a kutyaszart, a pórázt, a póráz végén az embert, majd legvégül a hatodik napon a nájlonzacskót, aztán megpihentek, de ez nagy baj volt, mert feltalálhatták volna a használható emberi agyat is, amely alkalmas arra, hogy felszedesse a kutya gazdája kezével a kutyagumit, majd a nájlonzacskóba rakja, de hát ez csak a dolog egyik része, én abszolút megértem ha valaki vágyik egy állatra, akármilyen okból is, pl. egyedül van, vagy egyedül él, vagy egyszerűen kettesben akar lenni egy kutyával, vagy egyszerűen csak unja a férjét /feleségét/, bárkit a családban, és helyettesítő elemnek egy értelmes lénnyel akar társalogni, pl. egy aranyhallal, de térjünk vissza inkább a kutyára, mellyel minimum annyit kell foglalkozni, mint egy gyerekkel, kora reggel le kell vinni, hacsak nem olyan okos, hogy felhúzza magának az ébresztőórát, aztán kinyitja az ajtót, majd miután elvégzi a dolgát, zacsiba teszi a már említett khmmm tárgyat, kitörli a fenekét, hazamegy és lábat mos, na mindegy inkább az egészből azt nem értem, hogy hogy a fenébe van az, hogy a gazdi a póráz, rosszabb esetben sárkányeregető madzag másik végén miért kell, hogy végignézze, hogy szarik a vadállat, mi a jó ebben és persze a végén még-tisztelet a kivételnek, mert saját szememmel láttam ilyet-ott is hagyja, és a legközelebb arra járó ember klasszul bele tud lépni, lehet írni az állatvédőknek a kommentet, köszönöm

informatika

kislányom hazahozta a dolgozatát, amelyet informatika órán írt, gyakorlati ismeretek témában, hát most nem térek ki az osztályzatra, de kérdezem én, hogy 2009-ben a muzeológusokon kívül ki fog a kezébe floppy lemezt, amely a közelmúltig elegendő volt a biztonsági mentésekhez, de ma már nem, és a legújabb gépvázakba és laptopokba be sem lehet tenni, és nincs is beszerelve az olvasó, mert minek, hogy úgy mondjam lejárt lemez, és ez a teljes igazság, -olyan ez, mintha lúdtollal tanulnának a kisdiákok írni- szóval akkor minek róla ilyen részletesen tanulni, szerintem meg lehet említeni nekik, hogy hát igen volt egyszer ilyen is, fényképen meg kell nekik mutatni, vagy el lehetne vinni őket az őskort bemutató múzeumba , bármi, csak ne legyen ez már így, miért nem lehet a napi gyakorlatot elővenni, és azt tanítani, hiszen a számítástechnika olyan gyorsan fejlődik, mint semmi más, a tanár mikor kimondja azt, hogy jó napot kívánok, és a végére ér, addigra kijön a legújabb Windows, szóval kábé ez a tempó ma, akkor próbálkozhatnának olyan új információ megszerzésével, és átadásával , amely inkább napjainkat érinti, ráadásul a gyerek úgy ül oda a géphez, mint más az íróasztalhoz, teljesen természetes neki, hogy az van, és mit kell rajta csinálni, e-mailt ír, cseveg, iwiw-ezik, híreket majszol, játszik, rajzol, szóval felhasználóként működik évek óta, és amikor elkezdik magyarázni, hogy mit, hogyan, miért kell használni,begörcsöl, mint az állat, és hirtelen fogalma sincs az egészről, hogy mi mit jelent, persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell tanulni az alapokat, csak ésszerűvé kell tenni, és rögtön barátságosabb lesz az egész informatika.

térdfájás

múltkor megnéztem a Nemzeti Színházban A jég c. Szorokin darabot, most nem írnék róla, aki kíváncsi rá nézze meg, vagy olvassa el, ami miatt betűket pöckölgetek itt a billentyűzeten az az, hogy babzsákon ülve néztem végig, az első felvonás közel két és fél !!! óráig tartott, igaz azt hittem , hogy 50 perc volt csak, de hát ez azt mutatja, hogy mégis lehet olyan darabot rendezni,- ellentétben a saját véleményemmel, bár azt a veszprémi színházra alapozva mondtam- amely több, mint két órás és mégis leköti az embert, szóval a lényeg az, hogy nem feszengtem, és nem fáradtam el, nem úgy, mint valamelyik nap a Presser-koncerten,- most a koncertről nem írok, akit érdekel menjen el rá, vagy vegye meg dvd-n majd- tehát, hogy a lényegre térjek a bevezető után, kíváncsi lennék arra, hogy ezeket a lehajtható, barna színű fatákolmányokat, amiket székeknek neveznek kipróbálta-e valaki, hogy lehet-e rajtuk kettő, esetleg több órát ülni úgy, hogy ne legyen maradandó egészségkárosodása szerencsétlen nézőnek, mindezt arra alapozva merem ide leírni, hogy kettő óra tizenegy percet ültem egyhelyben, ez 131 perc vagy 7860 másodperc és nem tudtam rendesen fölállni, mert a térdem úgy fájt, hogy azt hittem örökre úgy maradok, mert ráadásul annyira szűk a két sor közötti távolság, hogy nem is igazán csodálkoztam, amikor a mögöttem ülő hölgy fejbe rúgott, amikor keresztbe akarta tenni a lábát, utána meg néhányszor vállon, de az már mindegy, nem zavart, azt hittem , csak én jártam így, de a húsz emberből, akivel beszélgettem, húsz, de lehet, hogy csak 19, nem akarok hazudni, szóba hozta a saját maga térdfájását, tehát biztos, hogy van valami baj az ülésekkel, a kérdésem csupán arra vonatkozik, hogy a 21. században miért nem lehet kényelmes, kulturált ülőalkalmatosságon végignézni bármit, amit itt rendeznek meg a Veszprém Arénában ?

szomorú

mielőtt belekezdenék a sztoriba, szeretném megkérdezni, hogy ha már valaki veszi a fáradtságot, hogy reagáljon a blogban írottakra, akkor miért törli aztán ki a saját véleményét ??? pláne, ha ismer engem a valaki, akkor tudja, hogy nem fogom bekapni semmi esetre, hiszen mindenkinek joga van írni bármit, úgyhogy csak bátran!!!!
szóval készítettem néhány képet, egy róka van rajtuk belefagyva a Balatonba, a jégbe, szerintem ez a természet igazi arca, rákerestem az interneten, találtam ilyet, így nem egyedi esetről van szó, de ez mindegy, hívtak telefonon, hogy adjam oda másik újságoknak, de nem lehetett persze, aztán hívtak mindenfelől, hogy gratulálnak, fantasztikus képek, én megköszöntem , de a végén mégiscsak elszontyolodtam, mert szerintem voltak már sokkal szebb, jobb, kedvelhetőbb képeim, amik a kedvenceim, még soha senki nem mondta azt rájuk, hogy gégé, de klasszak ezek a fotográfiák, és ez furcsa, de ez már csak így van, hogy frankó közhelyeket is írjak ezen az oldalon, és baromi érdekes az is, hogy az, ami igazi, nem mű, az rögtön bulvár, meg minden baja van, és az véletlenül sem perverz, amikor egy elsőáldozón hét éves gyermekeknek a pap arról beszélt, hogy a hirosimai atombombatámadás után a romok között találtak egy élő nőt üszkösödő felsőtesttel, és persze megbeszélték vele, hogy minden rendben lesz, mert......stb, stb, és minden rendben lett, és szerintem egyébként a rókával valóban minden rendben van szegénnyel, meg még az is eszembe jutott, hogy a televízióban amikor -tudom, tudom, már néhányatoknak elmondtam ezt, de akkor is- az oroszlán megeszi az antilopot, vagy bármelyik másik állatot, senkinek az ég-adta-világon eszébe sem jut, hogy sajnálja a szerencsétlen állatot, mert ez egy vegytiszta dolog ott a tévében, és közben lehet enni a sajtos szendvicset, majd utána elfogyasztani a pohár bort, szóval ez a véleményem, és lehet reagálni, és ne törölje ki senki, mert úgysem fogok megsértődni.

változás

szólt a Picur, hogy nem lehet olvasni a blogot a piros /a kedvenc színem/ háttérrel, persze tudtam, hogy így van, direkt csináltam, de hát ekkora nyomásnak kénytelen voltam engedni, így aztán egy teljesen ízléses, szép színösszeállítással kedveskedem mind a három , na jó , négy olvasómnak :) , plusz fölülre feltettem Jonathan Livingstont, a sirályt. ha valaki tudni akarja, hogy ki ő, akkor olvassa el Richard Bach novelláját. nagyon jó. most , hogy hirtelen eljöttem szabira az ónos eső elől, bár nemrég vettem korit, mégsem gondolom, hogy abban kellene az utcán a pontból b-be eljutnom. na, szóval még régebben akartam megírni, hogy vidámabb témát dobjak fel, hogy múltkor igazoltatott egy nagyméretű rendőrnő Füreden. igaz , hogy kb. kilencvennel döngetett el egy 70 éves nő a piros szuzijával mellettem a négysávoson Füred belterületen, én meg tökszabályosan haladtam ötvennel, mégis én lettem az áldozat. vidáman autózgattam Tihany felé Korzenszky atyához, -aki akkor kapta meg a Príma díjat-szólt a ZENE, sütött a nap, kellően hideg volt, szóval minden smakkolt, mikor váratlanul elém állt a csajóca, majd rögvest mindenféle kedvesség nélkül azt mondta,-de hogy!!!!-halkítsam le a rádiót!!!!!!!!!! odanyúltam a gombhoz, és felerősítettem még jobban, na jó, csak egy hangerőnyit, de akkor is, kiszálltam, minden hülyeséget /iratokat/ elkért, majd az adataimat bediktálta a rendszer túloldalán ülő embernek, hogy körözött bűnöző vagyok-e, aki valami furcsa hangon tudtára adta, hogy NEM!!! hát mondhatom, rosszul esett. bár mostanában a fürediek teljesen rámszálltak, múltkor Aszófő belterületén, -nyáron-miközben tökszabálytalanul parkoltak a 71-es úton, a piros seat alteájukban, forgalommal szemben az út patkáján álltak, és ugye ez a kresz szerint nem helyes-bemértek a síntől legtávolabb lévő andráskeresztnél , ahol 45-tel haladtam, a sínen pedig 28-cal bukdácsoltam keresztül, szóval 30.000 ft-ba került az ő szabálytalanul parkolásuk nekem. legalább lennének annyira emberiek, hogy a sín előtt közvetlenül lévő andráskeresztnél mérnének, ha már ők sem tartják be a kresz szabályait. /előző nap egy X-5, és egy opel corsa a sínen előzött meg bennünket ugyanebben a kereszteződésben./ szóval erre a vidám kis sztorira biztos visszatérek még néha, én az országutak száguldozó réme....

Beszélgetések 2

Hát nem tudom, ki hogy van vele de én baromira útálom, ha beszélgetek valakivel, akkor a valakinek megszólal az a rohadt mobiltelefonja, és felveszi, én meg ott állok mint egy hülye, és hallgatom a dumát, amihez semmi, de semmiközöm nincs az ég egy adta világon, aztán persze zavarba jövök, és odább /véletlenül sem odébb/ megyek két méterrel, hogy mégse halljam, hogy miről beszélnek, és akkor fél óráig ácsorgok, de aztán közben odaintek, hogy nekem mennem kell, mert tényleg mennem kell, és megyek is persze, és felsóhajtok, hogy szabad vagyok, és mindig megfogadom, hogy sohasem fogom felvenni a mobilt, egyre inkább így lesz, és így is van , ha valakinek látom a szemét, miközben beszélek vele, akkor az biztosan fontosabb, mint egy mobilcsöngés, meg különbenis, régebben is elnézést kértem, hogy ha fölvettem, mert olyan baromi fontos ember voltam, hogy nem bírtam megvárni míg befejeztem a saját beszélgetésemet, így most úgy döntöttem, hogy soha nem fogom benyomni a zöld gombot, majd visszahívom, tudom , hogy drágább lesz, viszont mégis jobban érzem magam és közben az is eszembe jutott, hogy ha bemegyek egy hivatalba, és ott állok fél órája, és pont én kerülök sorra, akkor megszólal a telefon, és rögtön a túloldalon beszélőnek van velem szemben előnye, és persze az ő ügyét rögtön intézik, felvilágosítják, szerződést kötnek /bontanak/ vele, stb, szóval csak az a kérdésem, hogy miért a telefon a fontosabb,mint a veled szemben álló lény. mára ennyi