beszélgetések 1.

ülök az autómban. este van. nappal van. reggel van. bármikor van. nézem az autókban ülő párokat /házaspárokat?/ mereven néznek előrefelé. mintha nem mernének egymáshoz szólni. sosem BESZÉLGETNEK. figyeljék csak meg őket. meg MAGUKAT is !!!! mindig kényelmetlenül érzem magam. de miért én? hiszen ők /maguk, önök/ nem beszélnek egymással, ők nem szólnak egymáshoz, vagy nincs is mit mondaniuk egymásnak sohasem? 20 évesek, 30 évesek, 40 évesek, mindegy...nem beszélgetnek, és ez nekem nagyon különös. akkor minek élnek együtt? kényszerből, csak mert így várja el a társadalom, vagy azért valamikor szerették egymást, és tudtak valamiről beszélgetni, volt egyféle érdeklődési körük, könyvek, filmek, színházi darabok, koncertek??????? ha nem olvasnak, nem néznek filmet, csak együtt tudnak nem beszélgetni, akkor ennyi.

ellenjavaslatok: együtt koncertekre járni, elolvasni egy vagy netán több könyvet mindkettőjüknek, elmenni sétálni, korizni egyet, kirándulni, megnézni egy jó kiállítást, barátokkal találkozni és a többi.... és akkor nem kell félni attól, hogy miről beszélgessenek,hogy úgy ülnek majd egymás mellett, mint két idegen a világban valahol.


"Engedj el, olyan elég már minden.
Engedj el, minden túl kevés.
Engedj el, ami lehetne, nincsen.
Minden szóban ott van az, hogy vége."

DUSÁN: ENGEDJ EL