az ofotért

az optika és fotocuccokat értékesítő vállalat mára megmaradt szegmense(de szép szó istenem! ) az optika és hát mit mondjak ezzel a megmaradt kis résszel sem tudnak boldogulni úgy ahogy az ember elvárná egy ilyen régi nagy múlttal:) rendelkező birodalomtól merem ezt csak azért állítani mert saját magam is kipróbáltam hogy működik, hát azt hiszem nem adok nekik egy azaz 1 jópontot sem hacsak nem annak a kedves fiatal lánynak de csak azért mert legalább ő jól néz ki, ha már gyakorlatlansága miatt (ami persze a későbbiekben pótolható)nem is ért semmihez de nem is ez a gondom bementem oda véletlenül magamnak nem akartam semmit viszont megláttam egy keretet ami igencsak megtetszett néhány hete történt még csak mindez (szemüvegem még mindig nincs) és elkezdődött a bénázás össze-vissza méricskéltek jelölgettek rajtam meg a kereten meg a keretben levő sima üvegen mindent megelőzve őket mielőtt műanyag lencsét tettek volna bele a szivárvány minden színében pompázó fényvédő bevonattal ellátva mondtam nekik hogy üveget kérek akkor az nem annyiba kerül mondtam ne törődjenek vele jó az üveg nekem csak az üveg jó akkor legyen vékonyított mondtam nem kell vékonyított mondták de mondtam nem ennyiben maradtunk mondták majd küldik az sms-t ha elkészül másfél hét múlva jött is egy ismeretlen számról egy hívás amit visszahívtam hát ők voltak hogy elkészült a szemüveg bementem felveszem érzem hogy valami böki az orrnyergemet hát fordítva rakták a szemüvegre rá a papucsot mondom a mammónak hát ez furcsa küldje vissza mondja majd ő ezt rendbe teszi mondom neki még kétszer hogy ne nyúljon hozzá mert csak a baj lesz vele küldje vissza ráér meg minden de csak nem tíz perc alatt kész lett hozza vissza hazaviszem hát látom lemarcangolta a keretről a festéket (közben otthon megjött az sms, hogy kész a szemüvegem) bepöccentem visszamentem megvártam míg kivégzett néhány szerencsétlent majd szóvátettem volna neki ha végig engedi mondani a mondatomat hogy mit csinált a kerettel mire ő mondta hogy az lehetetlen mert ő tanfolyamon tanulta hogyan kell papucsot szerelni a szemüvegre meg ő már 100 éve ezt csinálja meg különben is mit dumálok hívja a boltvezetőt aki jött is és mondta hogy kicserélik a keretet újabb néhány nap még mindig nincs szemüvegem hát itt tartok és megállapítottam hogy az ofotértban soha többet semmit mert amatőrökkel nem szeretek dolgoztatni...

az út

valami történt kíváncsi vagy rá hogy mi de nem kapod meg a választ így hát a fantáziádat kell segítségül hívni hogy miközben olvasod a könyvet ne légy mégis folyton kíváncsi hiszen mindegy hogy atomtámadás meteorbecsapódás vagy mi történt közben úgyis szorongsz és szurkolsz hogy apa és fia túlélje az utat noha mindenki tudja hogy úgysem lehet túlélni sem az utat sem az életet sem a könyvben sem a valóságban ezért hát mélyen elgondolkodik az ember sok sok mindenen miközben olvassa a könyvet már aki olvassa s rájöhetünk hogy nem csak az amerikai társadalomról szól hanem a ma a Földön még éppen létező emberi fajról meg mindenkinek amit fölfog a könyv sorai között és hát én lehet hogy túldimenzionálom de nagyon tetszett és napokig a hatása alatt voltam vagyok és csak ajánlani tudom mindazoknak az embereknek akik például a pénz hatalma alá sodródtak...és másoknak is

a nagyposta

bementem múltkor a nagypostára (Veszprémben), aztán azonmód ki is jöttem, mert a bejáratnál ott állt egy biztonsági őr , meg mellette egy eligazító gép, hogy nyomjam meg a gombot, aztán majd random módra eldönti, hogy kihez jutok, hát én ezt nem voltam hajlandó megtenni, mert én, ha bemegyek egy ilyen helyre, meg máshová is, akkor én valakihez megyek oda, mondjuk a legszebb szemű, legszimpatikusabb, legkedvesebb-legalábbis nekem-pénzfelvételishez, és nem oda, ahová egy élettelen gép irányít,(mert lehet, hogy a legundokabb boszorkát kapom ki) de ugyanígy vagyok az élelmiszer üzletekben is a legaranyosabb pénztéroshoz állok, ragaszkodom hozzá, noha lehet, hogy nála állnak a legtöbben, de nekem megéri, hogy kedvesen mosolygó emberhez lépjek oda és váltsak vele néhány szót, miközben dolgozik, hát én ilyen vagyok...

az elnökölő

kis magyar nyelvtan című sorozatom eme fejezetében az elnökölő szóval foglalkozom, mely szó az ötödikes magyar nyelvtankönyvben található, s több módön is el lehet választani,(ez volt a feladat) de legalább kétféleképpen, íme: 1. el-nök-ö-lő, vagy 2. el-nö-kö-lő, na most nem hiszem, hogy a magyar nyelvben ne lenne a két másik-itt most nem leírt- példa mellett egy harmadik olyan szó, amiben legalább nem kell rögtön gyilkolni, ölni, bár ebben a politikai helyzetben már mindent kinézek mindenkiből, s ha netán az őszödi beszéd után íródott a tankönyv, akkor lehet, hogy a gyerekeknek utaltak arra a számukra csak később eljövendő lehetőségre, mely előttük állhat, ha éppen valamelyik elnökünk nem tetszik nekik...de félre a tréfával, mely nem is tréfa, bár kollégáim nem háborodtak fel annyira, mint én, és elmondták, hogy fiaiknak mennyi mindenkit meg kell ölniük az éppen kedvenc játékaikban (ezt szintén nem helyeslem)én mégis úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy ilyen példákat kell leírni egy tankönyvben a még gyermeklelkű ötödikeseknek, s természetesen nem gondolom azt sem, hogy képmutató apa lennék, csak próbálok normális maradni ebben a számomra kissé furcsa világban.

a róka sorstalansága

a kép tavaly, amikor elkészítettem elég nagy visszhangot keltett, kaptam miatta hideget, meleget, hogy milyen undorító, meg, hogy de baromi jó, és hogy ez az "élet", szóval téma volt, sokan beszéltek róla, megmozgatta az emberek fantáziáját és akkor döntöttem, hogy elküldöm majd a magyar sajtófotó-pályázatra, ami megtörtént, de hát őszintén szólva csalódást okoztam magamnak, meg csalódást okoztak nekem, mert rögtön az első körben szemétbe dobták a képet, ami miatt elég rossz kedvem lett, nem gondoltam arra, hogy ez történik vele, ugyan arra sem gondoltam, hogy első helyezett lesz, de azért arra számítottam, hogy legalább az öt körből a harmadikig eljuthat, de mégsem, így hát elkezdtem gondolkodni, hogy mi a baj vele, s arra jutottam, hogy alapesetben talán nem a kép volt rossz, hanem a zsűritagok lelkivilága nem bírta az élettelen élőlény látványát, hiszen végignézve a bentmaradt képeket, érdekes dolgot fedeztem fel, mégpedig azt, hogy egy olyan idealisztikus állapotot, látványt akar a zsűri közvetíteni (állatok nézelődnek a mezőn, szitakötő a fűszálon, mosakodó madarak, béka a vízben stb.) a majdani közönségnek ezekkel a "természetfotókkal" amelyek a valóságban nem láthatóak, de megfogja az embereket, mert ők ilyen pillanatokat sohasem láthatnak kirándulás közben az erdőn, mezőn, ugyanakkor nekem probléma, mert a képek jó része "műtermi" fotó, és nem az igazat adja az érdeklődőknek, hanem akármilyen furcsán hangzik is egy beállított, előre megtervezett képet láthatunk a felvételeken, melyek persze szépek, jók, de a valóság meg ott van a jégbe dermedve...és, hogy a másik oldalról közelítsem meg a dolgot (és ez rosszabb) arra is rá kellet jönnöm ugyanekkor, hogy ha az emberekből folyik a vér, halnak meg halomra, omlik rájuk a ház, lövik le őket, fociznak egymás levágott fejével a börtönben, akkor az jó, az megy, és minél brutálisabb annál jobb, és ez egy furcsa, különös, groteszk állapot, mely így létrejön állat és ember között az igazi életben és a képeken, miközben a róka pedig belefagyott az ő sorstalanságába...

jehova tanúi

itt az év reggelén hajnalban látogatást tettek nálam a jehova tanúi, végül is kedvesek voltak, és természetesen mondták, hogy tiszteletben tartják, hogy én buddhista vagyok, mondtam, hogy én ennek nagyon örülök, nem láttam már valahol magát-kérdezte az egyikőjük,de már tudta is a választ, hogy de látott, mert, hogy hol dolgozom, igen, ott dolgozom, de még fel sem ébredtem, isten(csupa kisbetűvel-üdvözlöm gáljulcsit), haza, család, viszlát...

Szokoly

Meghalt Szokoly Tamás. Költő. Kedveltem, már közel harminc éve kedveltem. És a szívembe zártam. Jóban voltam Vele, de nem volt Vele mindenki jóban, ami nem baj, nagyon nem baj. Tőle kaptam utoljára kézzel írott, hosszú levelet. Eltettem, megtartottam. Kevesen írnak ma már kézzel levelet. Kedvelem azokat az embereket, akik még így írnak. Írtak. És amit írt Ő, azt is kedvelem. Íme egy közülük:

Világ, kozmosz, rend?
Kemény Géza halálakor



Ti kurva Egek!
Ti kurva Telek!
Ti kurva Jegek!
Miért vertek
folytonos Csillaghullással?
Már nemcsak a Föld riad, rian, reped,
ész bomlik, ideg szakad, remeg,
itt már minden idegen —

Idegenek maradnak élve,
s aki megmaradt Testvérnek Testvére,
népének éltében elcsapott, agyonvert éke, —
itt hasad
Ketté, Néggyé!
Százagyúvá, százidegű idegenné,
dupla skizofrénné!

J.A.-k, L.Z.-k, Sz.I.-k, S.I.-k
s számlálhatatlan tehetségű elmék
után ti is! : Simonyi, Paál, Fuchs, Nyitrai, Kemény
Mi a francot akar itt Hit, Remény?
A Meg-Nem-Nevezhető Mindenható?
Ha van egyáltalán ilyen,
mert milyen
Világ, Kozmosz, Rend,
ó, milyen Ez
Az, amely a Végeshez köti
a végtelent?
Imre! Isti! Pali! Bandi! Géza!
Ti tudtátok: nem méz
a SZÓ, A ZENE, a SZÍNHÁZ, a VILÁG,
hanem epés Átok, Silány
semmi kis porszem az Élet
ebben a prostituált Létezésben
csak akarnokok élnek,
pipiskedő kormányfők, bamba bandavezérek,
csúcs-szuper kurvák,
búvár bulvárok,
szenteskedő álszentek élnek, éldegélnek,
politológus polipvadászok,
útromboló országló aranyásók,
világutazó szófosók,
feslett bankárok
dagasztják demokráciává
a fajilag eredendő diktatúrát, —
gigantikus problémahalmazt fúr át,
aki nekiveselkedik átgondolni
Homértól Madáchig,
komédiától tragédiáig, hogy
MI IS AZ EMBERI LÉT?

A létezést felfogni sem látszik,
amit elménk úgy nevez nevén: „A LÉT.”

Ez nem LÉT.
Mindössze csekély letét
egy elgondolhatatlan elgondolandóból.

Sok volt már a rosszból.
Sok volt már a jóból.
Megbékülni eleve nem tudunk.
Ellenmondások topográfizálhatatlan
térképe után futunk, —
agyunk, eszünk, képzeletünk,
s fantáziánk már felmérhetetlen, —
s utunk, amit ismét kifejezhetetlenül
úgy hívunk: „A VÉG!”, —
hát az sincsen.

Minden csak képzelt valóság
és valóságos képzelgés,
amit a nemzés
csak tovább sokasít, fokoz.

Egyszer csak — mikor? —
fokozhatatlan a LÉT és a VÉG.


Elég!
Elég.
Elég.