a róka sorstalansága

a kép tavaly, amikor elkészítettem elég nagy visszhangot keltett, kaptam miatta hideget, meleget, hogy milyen undorító, meg, hogy de baromi jó, és hogy ez az "élet", szóval téma volt, sokan beszéltek róla, megmozgatta az emberek fantáziáját és akkor döntöttem, hogy elküldöm majd a magyar sajtófotó-pályázatra, ami megtörtént, de hát őszintén szólva csalódást okoztam magamnak, meg csalódást okoztak nekem, mert rögtön az első körben szemétbe dobták a képet, ami miatt elég rossz kedvem lett, nem gondoltam arra, hogy ez történik vele, ugyan arra sem gondoltam, hogy első helyezett lesz, de azért arra számítottam, hogy legalább az öt körből a harmadikig eljuthat, de mégsem, így hát elkezdtem gondolkodni, hogy mi a baj vele, s arra jutottam, hogy alapesetben talán nem a kép volt rossz, hanem a zsűritagok lelkivilága nem bírta az élettelen élőlény látványát, hiszen végignézve a bentmaradt képeket, érdekes dolgot fedeztem fel, mégpedig azt, hogy egy olyan idealisztikus állapotot, látványt akar a zsűri közvetíteni (állatok nézelődnek a mezőn, szitakötő a fűszálon, mosakodó madarak, béka a vízben stb.) a majdani közönségnek ezekkel a "természetfotókkal" amelyek a valóságban nem láthatóak, de megfogja az embereket, mert ők ilyen pillanatokat sohasem láthatnak kirándulás közben az erdőn, mezőn, ugyanakkor nekem probléma, mert a képek jó része "műtermi" fotó, és nem az igazat adja az érdeklődőknek, hanem akármilyen furcsán hangzik is egy beállított, előre megtervezett képet láthatunk a felvételeken, melyek persze szépek, jók, de a valóság meg ott van a jégbe dermedve...és, hogy a másik oldalról közelítsem meg a dolgot (és ez rosszabb) arra is rá kellet jönnöm ugyanekkor, hogy ha az emberekből folyik a vér, halnak meg halomra, omlik rájuk a ház, lövik le őket, fociznak egymás levágott fejével a börtönben, akkor az jó, az megy, és minél brutálisabb annál jobb, és ez egy furcsa, különös, groteszk állapot, mely így létrejön állat és ember között az igazi életben és a képeken, miközben a róka pedig belefagyott az ő sorstalanságába...