olvasom az újságban a mondatot, hogy a második legnagyobb ugyan európában, de a legcsodálatosabb és a többi és a többi, hát nem volt egy jó írás, és nagyon szögletes is volt, ezt csak azért merem állítani, mert nem egyszer, nem kétszer jártam arra, hiszen imádom minden apró részletét a tájnak , a zord 2.000-3.000 méteres hegyeket, némelyik csúcsán még nyáron is hóval, és ha felmegy az ember a Pfander-tetőre, akkor olyan gyönyörű a kilátás, hogy olyat ritkán lehet látni, jó végigautózni a part mellett az úton, elmenni Friedrichshafenba, Überlingenbe, Lindauba, Konstanzba, Bregenzbe és a többi helyre, de azért a Balaton mégis más. Nem mondanám, hogy csúnyább, sőt...szerintem vonzóbb, lágyabb, kellemesebb, finomabb, nyugtatóbb, talán mégis mondhatom azt, hogy úgy egészében teljesen más, és nem is kellene összehasonlítani, mert mindenkinek mást jelent mindkét vidék. Úgyhogy én továbbra is kedvelem mindkettőt, de mégiscsak itt élek, és a Balaton partjára megyek le, ha meg szeretnék egy kicsit nyugodni, ha nézegetni szeretném a vizet, a tájat, a túlpartot.
1 megjegyzés:
Kicsivel jobbra szerettem üldögélni, csak úgy. "A nap is süt, a számban palacsintaíz......bolond nyár, a füredi mólónál..."
másikgé
Megjegyzés küldése