az emlékbeszéd vagy mi

szóval vártam több mint egy hetet arra hátha megjelenik az írás de nem jelent meg pedig kíváncsi lettem volna hogy mit ír az újságíró Nem's Judit kiállításának MEGNYITÓJÁRÓL mert a művei-oszlopok, totemoszlopok- nekem speciel tetszenek de most nem is erről szeretnék írni hanem a megnyitóról. késtem. késtem, mert a balatonfüredi camping idei első lakói rám zúdították panaszaikat hogy mennyi problémájuk van a campingban és idejönnek németországból és ilyen koszt még sosem láttak pedig sok-sok éve itt nyaralnak nincs melegvíz nincs kivilágítva a promenád stb.usw.etc. sokáig mondták és ráadásul igazuk volt. ha nem, akkor is. így aztán elkéstem a kiállítás megnyitójának az elejéről ahova amikor végre megérkeztem belépés utáni első kérdésem az volt Környei Ágihoz hogy mi a baj és miért ilyen szomorú itt mindenki mert mindenki az volt hát rájöttem hogy a néni aki a kiállítást megnyitotta egy halotti megemlékező beszédet tartott a művészről és műveiről egy pillanatig (nem is egyig) a temetőben éreztem magam szörnyű volt és néztem a művésznőt ő sem volt vidám hogy megemlékeznek róla mikor ott áll és még él a közönség pedig doszt haláli hangulatban senki meg sem mozdult mindenki visszafojtott lélegzettel várta a végét a halálnak és hogy végre kezdődjön újra az élet én egyszerűen nem tudom miért kell (nem kell) így kiállításmegnyitót tartani. azért majd megnézem az újságot, hátha megjelenik valami pozitív iromány néhány hét múlva....