2009. április 6., hétfő

Tavasz




Miután oly sok megjegyzés érkezett mindenkitől az előző versre :( ezért úgy gondoltam, hogy ugyan lenne miről írnom, mégis egy újabb verssel untatom azt a sok-sok verskedvelő embert, aki olvassa a blogot, ezt a könyvet 44 ft-ért vásároltam nagy nehezen Szolnokon 1981-ben, mert nem volt szabad,nem lehetett simán hozzájutni, mert disszidens,nyugat-európai és tengerentúli magyar költők versei vannak benne, és nagyjából titokban jutottam hozzá kettőhöz, az egyik még megvan,a kötet címe: Vándorének.

Vitéz György verse:

Tavasz

Ülj le, huppanj le a fűbe
hadonássz megszabadított két kezeddel
hangyák és szegénylegény árvabogarak
gyülekeznek öledben. Már a göröngyök
sereglése megindult, kis zöld lobogókkal
haragítják a Tél roskadozó-fehér bikáját.
Nagyszerű viadal tanúja lehetsz
csak ülj le , huppanj le a fűbe.
(A nap tőrével bolygatja a tegnapi avart
izgulékony bokrok nedves szemérme körül.)

(amint öregszik az ember)
egyre mértéktartóbb lesz
egyre türelmesebb
(talán közönyösebb?)
-kifulladt lázadó.
bútora van lakása
élete hörcsög-élet
gondja van és lakása
bölcsője gyermekének
szíve tréfás lakása
macskának és egérnek.

egyre szemérmesebb lesz
egyre szerelmesebb
egyre titoktartóbb
végtére egyszerűbb
már szeretné a csöndet
asztalán ül a kétség
már értené a csöndet
de hogy őt is megértsék
ablakából a csöndet
kilopják nádi vércsék.

egyre szomorúbb lesz
egyre vallásosabb
(ez azt jelenti hogy
nem hisz már semmiben)
csak tisztes-szép halálban
rőt sziklák köldökében
csak megőrző halálban
tengerek sós jegében.


Azért majd írok vidámabbat is...

2 megjegyzés:

gégé írta...

végül is szép vers, bár nem túl modern, de mégis tetszik

self-accessories írta...

nekem is tetszik :-) találó, igen leleplező... köszi