"Szabadság"

Tételezzük fel, hogy az ember elmegy szabadságra. Ilyenkor arra gondol a szerencsétlen dolgozó hülye, hogy ezen időszak alatt nem cseszegeti a munkahelyéről senki. Mondjuk, mert nem illik, mondjuk, mert nem szokás, mondjuk, mert szabadságon van... (csak zárójelben: amikor nincs szabin, akkor sem kell) De azért hétfőn, kedden, szerdán ez nem sikerült a "kedves" kollégáknak. Ezért aztán szégyelljék nyugodtan magukat!!! Legalábbis az alkalmazott így gondolja, mert az embernek a kedvét nem kell tönkretenni mindenféle lényegtelen baromsággal. Azt a hangnemet pedig különösen nem kell eltűrni, elviselni, ahogy beszéltek vele. És nem érdekeli, hogy ki mennyire fáradt, mennyit dolgozott, mert ő is megtette a magáét...Így hirtelen ennyi. Egyébként meg mindenkinek jó pihenést!!! Hátha jót tesz.

négy hely

na jó, hát azt bárki meg tudja csinálni, hogy két helyre beparkol, ma ebben az országban ez nem nagy ügy, látható mindenfelé a neten, a parkolókban, lassan a Holdon, sőt, még az életben is parkolnak emberek két szívben, nincs ebben semmi különös. ücsörgök az autóban a parkolóban, beszélgetünk, mert ABBA a boltba be nem teszem a lábam, ha nincs életveszély, egyszer csak jön egy merci, benne egy ürge, és lazán betámasztja a gépet egyszerre négy, azaz 4 parkolóhelyre. húha, ez már valami-mondom-miközben az ipse odaát nyújtózkodik, aztán komótosan kiszáll, és mint akinek van kresz vizsgája parkolásból, fogja magát, és elsétál a boltba. azt hiszem, újabb távlatok nyíltak meg az emberek előtt, lehet versenyezni, hogy mekkora az autója az idiótának, és mekkora idióta, akinek az ekkora autójával így kell parkolni. és ez nem csak az autókra igaz...

...és még mindig a vízfej a fontos...

http://nol.hu/belfold/budapest__az_lmp_behajtasi_dijat_vezetne_be - ezen a linken el lehet olvasni, hogy miért is morgolódom megint. azért egy rövid részlet, mely alapvetően felbosszantott : az ellenzéki párt (LMP) személyforgalmi behajtási díj bevezetését sürgeti. megmondom őszintén, (valaki már legyen őszinte ebben az országban) feldühített a javaslat. ebben az országban vannak dolgok, melyeket sehol máshol nem lehet elintézni, mint budapesten. sorolhatnám, de nem teszem, mindenki tud példát mondani. ha az ügyeimet el tudnám mindig intézni mondjuk a lakóhelyemen, természetesen a világ minden pénzéért sem mennék el abba a városba, ahol majdnem két évig éltem, és menekültem belőle, ahogy csak tudtam. az életemet el tudnám képzelni budapest nélkül. de nem képzelem, mert hogy a realitás talaján maradjak, mindig van valami dolgom ott. behajtási díjat viszont nem szívesen fizetnék. miért is fizetnék, hiszen a nyári hétvégéken -de inkább áprilistól októberig- feljön a fővárosi lakosság háromnegyede a balatonra, akkor ők sem fizetnek pl. balatoni behajtási díjat amikor letérnek az M-7-ről a balatonparti kis vityillójukba...arról nem is beszélek, hogy a tavalyig érvényes 4 napos matricát is a hétvégi budapest-balaton - balaton-budapest viszonylatnak találták ki, és ugyanez áll a mostani 10 napos matricára is ugyebár, hiszen feljön az ember pénteken délután a balcsira, és a következő hét végén vasárnap este lemegy a fővárosba, tehát most így két hétvége fér bele a matricába, míg a vidéki ember fiának 1, hangsúlyozom EGY budapesti napért is 10 napos matricát kell vásárolnia, mely 2.975 ft. ez egy másik probléma, de valamilyen módon mégis összefügg, mégpedig a "vidékiek szivatása" program keretében található az összefüggés...(zárójelben hozzáteszem, hogy a fejletlen, antidemokratikus ausztriában egy 10 napos matrica átszámolva kb. 2.352ft). szóval azt hiszem, ha ezt a díjat is átnyomják a parlamenten azért, hogy mondjuk a bkv-t továbbra is mentsék, akkor javasolni fogom a megyei (balatonparti) önkormányzatoknak, hogy vezessék be a balatoni behajtási adót, és függően a balatonparton vagy akár veszprém megyében megtett kilométerek számától számolják ki az adót. ennyi. így rendbe lehetne tenni az utakat, és egyéb fejlesztéseket is végre lehetne hajtani. az LMP-sek meg csak autózzanak...még akkor is, ha demagóg is vagyok...

sajtófotó Magyarország 2011

ez, ami még falra sem kerülhetett, és őszintén sajnálom, mert szerintem jó kép, igaz ez nagyképűen is hangozhat tőlem, de ez sem zavar...


Már sokszor megfogadtam, hogy nem küldök képet a magyar sajtófotó pályázatra, de aztán úgy döntöttem, hogy mégiscsak kell képet küldeni, ha van olyan, amelyik - legalábbis szerintem - eléri a szintet, amire gondolok. Először is már azt sem értem, hogy miért két hét van összesen arra, hogy feltölthesse a képeket az a rengeteg "fotós." (hozzávetőleg évente 300)Miért nem lehet megnyitni a pályázatot mondjuk júniusban, vagy szeptemberben, miért kell várni december végéig?? Aztán először kijelölték a pályázat lezárásának időpontját január 6-ra, majd 7-én délelőtt módosították január 7-e déli 12 óráig. Kicsit morcos voltam emiatt, mert ugyanis én, és az ismerőseim fel tudtuk tölteni időben a képeket, s úgy gondolom, hogy másnak sem okozott volna nehézséget, ha nem kell odaszólni a havernak, hogy maradjon nyitva még az oldal, mert ő csak MOST ér rá foglalkozni az üggyel.Így aztán 7-én a déli harangszó után is folytatódott a képek töltögetése - 13:44kor 304 pályázó, 14:24-kor 305 pályázó, 14:31-kor 306 pályázó, s néhány nappal később!!! egyszercsak ott volt a 307.pályázó is, ez már a végeredmény. Számomra igencsak különös dolog, hogy be kell jelölnöm magam, hogy vidéki vagyok, ez kétségkívül egy, a vidékieket igencsak megalázó diszkrimináció.
Ezek után jött a "zsűrizés". Kicsit furcsa, hogy ebben az országban évek óta csak Budapesti újságok riportrei tudnak fényképezni, még a legjobb VIDÉKI is MTI-s lett. Gyakorlatilag minden évben 3-4 cég fotóriporterei kerülnek helyzetbe. És mindig ugyanazon médiumé... Félreértés ne essék. Tudom, hogy a fotográfia abszolút szubjektív műfaj, vagy tetszik a kép a zsűrinek, vagy nem. Nem vagyok irigy ember, csak kicsit mégis fura érzésem van így a végén.
Nálam pedig a nagydíjas sorozat, és az egyedi hírkép- http://www.sajto-foto.hu/2011/dijazottak - sem lehetett volna nyerő, de csak azért, mert nem kiemelkedően jó képek, sőt, az én személyes szubjektivitásom azt mondja a west balkán tragédia képeire, hogy egy abszolút közhelyes anyag...és ezért már nem is tudom hová tenni a dolgokat. Természetesen a fotográfiának van másodlagos jelentősége is a vizualitás mellett, ez is igen jelentős érv lehet egy anyag díjazása során, biztos ebben az esetben az is volt - legalább van valami mentség...

digi-tális ügyfélszolgálat

barátomat hiába hívtam a digis vonalas telefonomról, nem sikerült kapcsolatba lépnem vele, igaz ő inviteles. ő felhívta az invitel-tudakozót, hogy ilyenkor mi van, én meg felhívtam a 1272-t, és órákig hallgattam a géphangot, s nyomkodtam egymás után a géphang által megadott számokat addig, amíg persze nem történt semmi. ő elmondta nekik, hogy a szerződésükben az áll, hogy az invitel biztosítja az összes létező telefonállomással a távbeszélés lehetőségét, de persze ott sem történt semmi. mondták, hogy forduljon bizalommal a digi-hez, mire ő elmondta, hogy nincs szerződésük a digivel, mire halál idegesen elküldték a fenébe, hogy ők márpedig nem tudják a hibát megjavítani, és kapcsolatba sem lépnek a digivel. úgy gondoltam ezek után, hogy személyesen keresem fel a digi ügyfélszolgálatát. mikor megtaláltam, s kinyitottam az ajtót, úgy éreztem magam, mintha egy mr.bean filmben lennék. halálos csönd, az ügyfélpult mögött emberek ültek, feküdtek, nulla köszönés, vagy csak nem hallottam, sehol egy ügyfél, csak én. vártam, hogy szólítsanak, mikor észrevettem, hogy egy eligazító masina van elhelyezve az útban, a 132.gombnyomásra kiadta a számomat, és már mehettem is a pulthoz. a hölgy abszolút nem volt kedves, a széken gyakorlatilag feküdt,én álltam természetesen, és egy pillanat múlva alá kellett írnom egy papírt, hogy ha csak poénból szórakoztattam őket a problémámmal, akkor a kiszállás díját velem fizettetik meg. aláírtam. eszembe jutott, hogy tartoznak egy telefonnal, kíváncsi voltam mi van vele, visszamentem, bedugtam a fejem, megkérdeztem, hogy mi újság a készülékkel, a válasz pedig az volt, hogy ez csak a készlet erejéig volt meghirdetve. na nem mintha szükségem lett volna egy telefonra, de, hát ha kifizettem a cuccot, és az előző ember azt mondta, hogy bekötés után jár, hát akkor járt volna. szóval itt tartunk még mindig, s nem azért írtam le ezt a kis sztorit, mintha bármin meglepődnék ma ebben az országban, csak , hát mégis különösen viselkednek bizonyos helyeken az ügyfelekkel...hát akkor hajrá Magyarország!!! csak így tovább...