a posta meg a bélyeg

lemegyek a csolnoki kispostára,(milliószor megfogadtam már, hogy oda véletlenül sem teszem be a lábam...) beállok a sorba, már az tök stressz volt, mert egy idióta, műkörmös anyának a két még idiótább még nem műkörmös fia üvöltözött az emberek lábai alatt-között, csúsztak-másztak a földön, megjegyzem tiszta (koszos) víz volt a cipőkről leolvadó hó miatt a kövezet, na mindegy ez nem az én dolgom, de majdnem kivágtam a kölköket, de legalábbis szerettem volna, ha nem lett volna erőszak ez a lépésem, aztán nagy nehezen elmentek egy olyan húsz perc terror után, aztán egy ismerősöm fölvilágosított, hogy a kiscsaj, aki ott ül az ablaknál azt sem tudta, hogy mi az, hogy tértivevény (én sem tudom, de nem vagyok postás) ezért tartott neki egy küldeményt tíz percig föladni, aztán lassan odaértem az ablakhoz, ahol én, mint egy őskonzervatív alak fel akartam adni a saját magam által kézzel írott karácsonyi képeslapokat a megszokott hét helyre, de nem ám akárhogyan, bélyeget szerettem volna rájuk ragasztani!!!! így, hát a következő egy mondatot mondtam a köszönés után a högynek: bélyeget szeretnék kérni mindegyik képeslapra, a külföldiekre lesz szíves külön figyelmet fordítani. erre mi történt? fogta a lapokat és miközben jópofáskodott az éppen a körzetből beérkező postással átküldte a bélyeghelyettesítő gépen mire meg tudtam szólalni. mondtam neki, hogy bélyeget kértem, abszolút nem véletlenül szóltam külön, azt mondta, hogy ő azt nem hallotta. elmondtam neki, hogy mi volt az egyetlen mondat, amit mondtam, nem tudott mit mondani. meg én sem, úgyhogy ennyiben maradtunk, a rohadt életbe, máskor mégsem megyek a csolnoki kispostára, inkább fogjatok le!!! köszönöm ! :(