az ofotért

az optika és fotocuccokat értékesítő vállalat mára megmaradt szegmense(de szép szó istenem! ) az optika és hát mit mondjak ezzel a megmaradt kis résszel sem tudnak boldogulni úgy ahogy az ember elvárná egy ilyen régi nagy múlttal:) rendelkező birodalomtól merem ezt csak azért állítani mert saját magam is kipróbáltam hogy működik, hát azt hiszem nem adok nekik egy azaz 1 jópontot sem hacsak nem annak a kedves fiatal lánynak de csak azért mert legalább ő jól néz ki, ha már gyakorlatlansága miatt (ami persze a későbbiekben pótolható)nem is ért semmihez de nem is ez a gondom bementem oda véletlenül magamnak nem akartam semmit viszont megláttam egy keretet ami igencsak megtetszett néhány hete történt még csak mindez (szemüvegem még mindig nincs) és elkezdődött a bénázás össze-vissza méricskéltek jelölgettek rajtam meg a kereten meg a keretben levő sima üvegen mindent megelőzve őket mielőtt műanyag lencsét tettek volna bele a szivárvány minden színében pompázó fényvédő bevonattal ellátva mondtam nekik hogy üveget kérek akkor az nem annyiba kerül mondtam ne törődjenek vele jó az üveg nekem csak az üveg jó akkor legyen vékonyított mondtam nem kell vékonyított mondták de mondtam nem ennyiben maradtunk mondták majd küldik az sms-t ha elkészül másfél hét múlva jött is egy ismeretlen számról egy hívás amit visszahívtam hát ők voltak hogy elkészült a szemüveg bementem felveszem érzem hogy valami böki az orrnyergemet hát fordítva rakták a szemüvegre rá a papucsot mondom a mammónak hát ez furcsa küldje vissza mondja majd ő ezt rendbe teszi mondom neki még kétszer hogy ne nyúljon hozzá mert csak a baj lesz vele küldje vissza ráér meg minden de csak nem tíz perc alatt kész lett hozza vissza hazaviszem hát látom lemarcangolta a keretről a festéket (közben otthon megjött az sms, hogy kész a szemüvegem) bepöccentem visszamentem megvártam míg kivégzett néhány szerencsétlent majd szóvátettem volna neki ha végig engedi mondani a mondatomat hogy mit csinált a kerettel mire ő mondta hogy az lehetetlen mert ő tanfolyamon tanulta hogyan kell papucsot szerelni a szemüvegre meg ő már 100 éve ezt csinálja meg különben is mit dumálok hívja a boltvezetőt aki jött is és mondta hogy kicserélik a keretet újabb néhány nap még mindig nincs szemüvegem hát itt tartok és megállapítottam hogy az ofotértban soha többet semmit mert amatőrökkel nem szeretek dolgoztatni...

az út

valami történt kíváncsi vagy rá hogy mi de nem kapod meg a választ így hát a fantáziádat kell segítségül hívni hogy miközben olvasod a könyvet ne légy mégis folyton kíváncsi hiszen mindegy hogy atomtámadás meteorbecsapódás vagy mi történt közben úgyis szorongsz és szurkolsz hogy apa és fia túlélje az utat noha mindenki tudja hogy úgysem lehet túlélni sem az utat sem az életet sem a könyvben sem a valóságban ezért hát mélyen elgondolkodik az ember sok sok mindenen miközben olvassa a könyvet már aki olvassa s rájöhetünk hogy nem csak az amerikai társadalomról szól hanem a ma a Földön még éppen létező emberi fajról meg mindenkinek amit fölfog a könyv sorai között és hát én lehet hogy túldimenzionálom de nagyon tetszett és napokig a hatása alatt voltam vagyok és csak ajánlani tudom mindazoknak az embereknek akik például a pénz hatalma alá sodródtak...és másoknak is

a nagyposta

bementem múltkor a nagypostára (Veszprémben), aztán azonmód ki is jöttem, mert a bejáratnál ott állt egy biztonsági őr , meg mellette egy eligazító gép, hogy nyomjam meg a gombot, aztán majd random módra eldönti, hogy kihez jutok, hát én ezt nem voltam hajlandó megtenni, mert én, ha bemegyek egy ilyen helyre, meg máshová is, akkor én valakihez megyek oda, mondjuk a legszebb szemű, legszimpatikusabb, legkedvesebb-legalábbis nekem-pénzfelvételishez, és nem oda, ahová egy élettelen gép irányít,(mert lehet, hogy a legundokabb boszorkát kapom ki) de ugyanígy vagyok az élelmiszer üzletekben is a legaranyosabb pénztéroshoz állok, ragaszkodom hozzá, noha lehet, hogy nála állnak a legtöbben, de nekem megéri, hogy kedvesen mosolygó emberhez lépjek oda és váltsak vele néhány szót, miközben dolgozik, hát én ilyen vagyok...

az elnökölő

kis magyar nyelvtan című sorozatom eme fejezetében az elnökölő szóval foglalkozom, mely szó az ötödikes magyar nyelvtankönyvben található, s több módön is el lehet választani,(ez volt a feladat) de legalább kétféleképpen, íme: 1. el-nök-ö-lő, vagy 2. el-nö-kö-lő, na most nem hiszem, hogy a magyar nyelvben ne lenne a két másik-itt most nem leírt- példa mellett egy harmadik olyan szó, amiben legalább nem kell rögtön gyilkolni, ölni, bár ebben a politikai helyzetben már mindent kinézek mindenkiből, s ha netán az őszödi beszéd után íródott a tankönyv, akkor lehet, hogy a gyerekeknek utaltak arra a számukra csak később eljövendő lehetőségre, mely előttük állhat, ha éppen valamelyik elnökünk nem tetszik nekik...de félre a tréfával, mely nem is tréfa, bár kollégáim nem háborodtak fel annyira, mint én, és elmondták, hogy fiaiknak mennyi mindenkit meg kell ölniük az éppen kedvenc játékaikban (ezt szintén nem helyeslem)én mégis úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy ilyen példákat kell leírni egy tankönyvben a még gyermeklelkű ötödikeseknek, s természetesen nem gondolom azt sem, hogy képmutató apa lennék, csak próbálok normális maradni ebben a számomra kissé furcsa világban.