Nem gondoltam, hogy ekkora visszhangja lesz a kék cipőfűzős sztorimnak, rengetegen hívtak, mondták személyesen, írták sms-ben, üzenték, hogy tetszett nekik az írás, igazam van, mindenkiből pozitív reakciót váltott ki, ami némi biztatás egyfelől, hogy vannak még normális emberek, másfelől pedig kiderült, ha könyveket nem is, de újságot biztosan sokan olvasnak. Aztán ma délután két levelet találtam az egyik közösségi portálon(azt hiszem így kell írni, hogy ne tudja meg senki, hogy az iwiw-ről van szó)a virtuális levélszekrényemben. Az egyik újra gratulált a cikkhez, míg a másik egy fanklubba invitált, legyek ott tag, meghív. Természetesen a klub egy politikai párt hölgyvezérének fanklubja. Most lehet itt találgatni két hölgy közül, hogy melyik is az igazi, de ez szerintem lényegtelen. Én azt hittem eddig, hogy a fanklub az sportolókat, zenészeket, színészeket kedvelő, esetleg valamilyen hobbit űző emberek csoportja. Tévedtem. Mint oly sok minden, mára ez is megváltozott és politikusaink köré gyűlnek az emberek, imádatuk jeléül fanklubot alapítanak, bár jó lenne, ha tudnák, hogy akiért megalapították a klubjukat, messziről, nagyívben ejti le őket, és semmit nem fog sem értük sem pedig a klubért tenni. Maximum mosolyog egy jót magában, és az unió pénztárából felvett fizetéséből kellemesen eléldegél Brüsszelben. Ezért írom újra, próbáljon mindenki a barátaival együtt politikai fogyókúrára menni. Lassan itt a nyár vége, igyon mindenki egy jó pohár bort a balatoni borfesztiválok egyikén a családja vagy (és) a barátja egészségére. EGÉSZSÉGÜKRE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése