2009. július 29., szerda
az igazi kék
Van egy jó kis piros cipőm, nincs a legjobb állapotban, gondoltam, feldobom valamivel, hogy vidámabb legyen(aki ismer, tudja, hogy imádom a színeket), elmentem vásárolni egy citromsárga cipőfűzőt, de csak rózsaszín, zöld és kék volt a választék, így aztán a kéknél maradtam, befűztem a cipőmbe és elkezdtem hordani. Semmi gond nem is volt vele, míg el nem mentem benne Pápára a C-17-es szállítógép átadására. Dolgoztam, fényképeztem éppen, mikor szófoszlányokat hallottam, hogy "...cipőfűző..." meg, hogy ..." hát kérdezd meg tőle"...Azt hittem, hogy tetszik a kollégáknak, és azt szeretnék megtudni, hol vásároltam, így hát mondtam nekik, hogy ne zavartassák magukat, kérdezzenek csak bátran. Kérdeztek. Azt kérdezték (teljesen pontosan nem tudom idézni az elképedéstől), hogy a cipőfűző az SZDSZ-szel való kapcsolatomra, vagy szimpátiámra, vagy magára a pártra utal-e, vagy valami hasonlót, de a lényeg ugyanaz. Egy pillanatig nem találtam a megfelelő választ, aztán megkérdeztem tőlük, hogy gondolják ezt, és hogyan lehet így élni, hogy egy cipőfűzőről is a politika jut az eszükbe, mire mondták, ezzel semmi gond, megy ez nekik, természetes dolog. Következésképpen ez azt jelenti, hogy a piros cipőm és a belefűzött kék fűző koalíciót kötött egymással. Kérdeztem tőlük, miért nem olvasnak inkább könyveket, hallgatnak zenét, miért nem járnak koncertre, bulizni, csajozni, sörözni, lazuljanak már egy kicsit, hiszen az ő korukban inkább az a természetes, de ők csak hümmögtek. Nagy baj, hogy 2009-ben itt tartunk Magyarországon, ha az embereknek egy cipőfűzőről is a politika ugrik be, tényleg nagy a baj, tényleg beteg ez a társadalom.
Címkék:
agymosottak,
cipőfűző,
kék,
magyarország,
piros,
SZDSZ,
vidám színek
2009. július 24., péntek
én nem értek a focihoz
még múlt héten történt, hogy iszonyúan fölcsesztem az agyamat, hogy ennyire primitív emberek élnek ebben az országban, soha nem érdekelt különösebben a foci, a magyar foci meg aztán pláne nem, meg mondjuk nem is értek hozzá, nem úgy , mint a többi 10 vagy 15 millió magyar, de az is igaz, hogy az egész nem a fociról szólt, hanem a magyar neonácikról (szurkolókról), akik "sieg heil" felkiáltással a hertha bsc szurkolóit egyik utcából a másikba kergették, majd ütötték, verték őket nem tudom miért, talán, mert kikapott a csapatuk, vagy mert verekedni akadt kedvük, mert azért valakibe csak bele kell kötni,de tök mindegy, a lényeg, hogy valakiket fizikailag bántalmazni kell, meg aztán a biztonsági őrökről, akik semmit nem tettek akkor sem , amikor a németek kérték őket, hogy avatkozzanak bele az ügybe, meg a rendőrségről, akik megint nem voltak a helyzet magaslatán, nem értem, hogy a kb.70 randalírozóból miért nem kaptak el egyetlen személyt sem, és ültették le fejenként 234 évre őket, mint ahogy az oly sokat szidott amerikában tennék egy ilyen eset után nagyon helyesen, aztán egy hétre rá újból sikerült intelligens utat és választ találni a román transzparensekre, megint balhé volt a pályán a megyeri úton, véletlenül sem lehet a dolgot normális mederbe terelni, a megoldás , a válasz csakis hasonló primitív gondolat-és tettsor lehetett, mint kinn, miért nem lehetünk egyszer normálisak, ha ők olyanok, akkor mi megmutatjuk, hogy csak azért sem bunkó a magyar, megmutatjuk, hogy kell viselkedni egy sportpályán, hogy lehet tisztességesen is szurkolni és viselkedni, és szerintem ennél megalázóbb semmi sem lehetett volna a román szurkolók felé, de a "magyar" nézők megint magukat és az országot alázták meg, és ebben az országban élek én is, de, hogy őszinte legyek nem sokáig szeretnék ilyen emberek között járkálni az utcákon, nem szeretnék itt élni ilyen körülmények között, mert ebben az országban nem érzem így jól magam...
2009. július 17., péntek
utcazene
igazán nem volt kedvem hozzá egyik nap sem, meg ma sincs, hogy az utcazene fesztiválra menjek, valószínűleg az a probléma, hogy ott voltam a pannónia, a volt, a music wave, a sound fesztiválokon,igaz, mindegyiken csak egy kicsit, de mondhatom bőven elég volt és valahogy megteltem, teli lettem zenével, tömeggel, részegekkel, igénytelenséggel, stb-vel, meg lehet, hogy csak baromi fáradt vagyok, na mindegy , azért mégis felsétálok nap mint nap a városközpontba, hogy hátha lazulok egy kicsit, megmondom őszintén, egyetlen koncertet nem láttam, és nem is érdekelnek, viszont rengeteg ismerőssel találkozom folyamatosan, beszélgetünk egyfolytában éjjelig, bár néha azt is unom, és jó volt tegnapelőtt tök egyedül meginni egy staroprament, úgy, hogy nem kellett megszólalnom sem, és végül arra is rájöttem, hogy az utcazene fesztivált nagyjából meg lehetne csinálni együttesek nélkül is, mindenki úgyis csak jön-megy, beszélget, iszik, egy emelvényre fel kell tenni egy magnót, (vagy hat emelvényre hatot) kinevezni fesztinek,lehet, hogy még zene sem kell, egyszerűen ott kell lenni mindenkinek, mert az olyan jó, és beszélgetőfesztivált lehetne belőle rendezni, nem kerülne semmibe, ugyanúgy folyna a sör, bor, pálinka, pezsgő, mint eddig, és így is megkérdezhetné tőlem MINDENKI, hogy hol a fényképezőgéped Gábor, és akkor talán jövőre készíthetnék egy pólót, amire az lesz írva, hogy "Te sem hoztad el a munkaeszközöd, hát engem is hagyj békén" vagy egyszerűen csak kiírnám, hogy a "fesztiválon tilos a fotózás" egyébként pedig üdv Mindenkinek így több, mint egy hónap után.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)