2009. május 24., vasárnap
a fényképezés fesztiválja...
végre megint fényképezhettem azt, amit csak akartam, (leginkább táncot) bármilyen furcsa, de fekete-fehér filmre, analóg fényképezőgéppel, saját magam hívtam a filmet,(ez mindig nagyon izgalmas cselekedet) teljes kockákat nagyíttathattam magamnak, senki nem dumált bele, hogy mit kell fényképeznem, lazán, a saját tempómban, ha akartam megnyomtam a gombot, ha nem akartam, hát vártam a következő lehetőségre és amikor elérkezett, akkor újra exponáltam, és utána senki hozzá nem értő nem vágta darabokra a képeimet, és végre egészben láttam őket, nem négyzetalakúra szarrá vágva, meg a társaság is jó volt, senki nem veszekedett, nem türelmetlenkedett egymással, voltak pozitív megnyilvánulások egymás munkáira, szóval olyan emberi volt az egész, még ha rövid is volt....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
akkor most te is kaptál egy kis lélegzetvételnyi szünetet vagy talán túlélést, nem is tudom...:-))
valóban jó móka az a táncfesztivál fotózás.. megnézted a képeimet? mert nem referáltál, és ha nem akkor miért nem? hm?
Megjegyzés küldése